0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Gyengécske éve volt a felvidéki méhészeknek

Az idei évet Pajor Sándor gyöngécskének mondja. Bár jól tavaszodott és szépen megindultak a fűzek, a méhek pedig kirepültek, a családok széjjelugortak, de a hirtelen lehűlés miatt megtorpantak.

Három kocsival tudja járni a környéket. Mindenféle terméket kínál, a méz mellett propoliszt, virágport és a Szlovákiában közkedvelt mézbort is. Idén megugrott valamelyest az áruk, bár ez elsősorban a kiskereskedelmi szinten érzékelhető. Pajor Sándor is igazodott az utóbbi évek trendjéhez, a közvetlen értékesítéshez, ami számára a kis helyi piacokon való értékesítés.

A fogyasztók elkezdték keresni a jó minőségű helyi mézet, és fizetni is hajlandóak érte.

Az árak igen eltérőek a régiókban, a gazdag Pozsonyban például 15 euróért lehet venni 1 kilogramm mézet – amiből ugyanaz keleten 5-6 euróba kerül. Pajor Sándor ennyi méhcsalád mellett rákényszerül, hogy nagyban is értékesítsen viszonteladóknak. A sajátos adószabályok miatt helyi boltoknak szállítani, sajnos, nem érdemes.

Több mint 20 százalékkal drágultak a méhkasok

A szlovák gazdaságot is sújtotta az infláció. Több, mint 20 százalékkal drágult a méhkasok gyártása és kereskedelmi ára, és a rozsdamentes szerszámok és gépek ára is legalább 35 százalékkal nőtt. Az üvegek is drágultak, akárcsak a gyógyszerek.

Pajor Sándor elmondta, hogy ennek ellenére az utóbbi években még a piaci árait se nagyon tudta emelni, ugyanis Komáromban bőséges a kínálat. A repcemézet jelenleg 5 euróért, a virágmézet 6 euróért adja. Egyedül az akácméz ára változott érezhetően, a három évvel ezelőtti 7 euróról 10-re nőtt. Igaz, abból idén nem termett, de Sándor konzervatívan áll a méz eladásához. Ahogy az öregek mondták, a méz éves termésének az egyharmadát bankban kell tartani pénzben, egyharmadát a kamrában, és az egyharmadát szabad eladni.

Az idei piaci mozgások – főleg az ukrán méz Európába áramlása – Szlovákiában is leverték a méz nagybani árát. Csodálkozva mondta, hogy jelenleg 3,5-4 euró körül alakul a virágméz felvásárlási ára, és van olyan üzletlánc, ahol ez alatt kínálják a mézet. Sajnos Szlovákiában még nem kötelező jelölni az üvegeken a méz eredetét, csupán azt, hogy EU-ból származik-e, vagy azon kívülről.

Az idei év szlovákiai méhésztörténései közül nem hagyhattuk szó nélkül a világ egyik legellentmondásosabb törvényjavaslatát, amelyet a legnagyobb kormánypárt méregzöld képviselői terjesztettek elő. A javaslat az országban tartható méhcsaládok számát négyzetkilométerenként két családra korlátozta volna, hogy a többi természetes beporzót védjék. A képviselők emellett a méhszállítás, az úgynevezett legeltetés, a méhnemesítést és a méhkirálynők ellenőrzött művi megtermékenyítésének tilalmát is javasolták.

Szerencsére a javaslatot elutasították, de Pajor Sándor csak a fejét csóválta a hallatán, hiszen a legtöbb mezőgazdasági növény a beporzóktól (repce, napraforgó, lucerna, lóhere, facélia és a gyümölcsfák) függ, és azok hektáronként legalább 6-8 méhcsaládot igényelnek.

Szlovákia 49 ezer négyzetkilométeres területét tekintve a javaslat elfogadása esetén akár 72 százalékkal is csökkenhetett volna a méhcsaládok száma, 350 ezerről 98 ezerre. Emiatt a méhészek száma a jelenlegi 22 ezerről nagyon gyorsan néhány ezerre vagy még kevesebbre csökkent volna. A méhészettel Szlovákiában főként kisgazdák foglalkoznak, akik legfeljebb 18 méhcsaládot kezelnek. Ők adják a méztermelés 95 százalékát. Mellettük van pár tucat nagytermelő.

A drasztikus korlátozás történelmi mézhiányt okozott volna, és növelte volna a rossz minőségű, hamisított méz behozatalát Szlovákiába.

A szlovák méhészek éves méztermelése jelenleg évi 5,5-6 millió kilogrammos szinten van, ami a szlovákiai mézfogyasztás 60-70 százalékát jelenti. A javaslat évi 1,6 millió kilogrammra csökkentette volna a termelést, amivel az ország mézönellátása 17-20 százalékra esett volna.

Pajor Sándor felidézte, hogy pár évvel korábban az agronómusok még nem győzték figyelmeztetni, hogy le ne gyúrja a veteményt, míg manapság bárhova leállíthatja a kocsiját, csak hozzon méheket. Igaz, a telepítés során az EU-szabályozásra is tekintettel kell lennie, mert könnyen csökkenhet a területalapú támogatás, azonkívül biosávra sem teheti a kocsikat, mert az nem arra szolgál.

Tehát sok mindenre inkább rászánhatták volna magukat a képviselők. Például javasolhatták volna a méhészek bürokratikus terheinek csökkentését, hogy ne kelljen felesleges papírdokumentumokat küldözgetni a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökségnek és a haszonállatok központi nyilvántartásába. Ha már az Ukrajnán és Moldován keresztül bekerülő olcsó ázsiai méz importjával nem is foglalkoztak.

Bezzeg a környező országok támogatási programokat dolgoznak ki a méhészet fejlesztésére, amit 50 százalékban uniós forrásból finanszíroznak! Kulturális örökségnek tekintik, turisztikai terméknek és a vidéki foglalkoztatás megőrzését szolgáló eszköznek.

Pajor Sándort a támogatásokról is kérdeztem, de csak a méhcsaládonként járó 2-3 eurós támogatást említi, aminek a nagy részét be is fizeti tagdíjként a méhészszövetségnek. Tavaly volt még hasonló mértékű támogatás a méhcsaládok vándoroltatására, de azt idén eltörölték. Nem volt nagy pénz, de legalább egyszer megtankolta a traktort.

Egyszer igényelt támogatást egy EU-s kiíráson aeroszolos eszközre, de kiábrándult belőle a programot kísérő bürokrácia és a hosszadalmassága miatt. Pajor Sándor reakciója után igazat kell adni egy méhészetet oktató szlovák tanárnak, aki szerint a támogatásokat, képletesen, a méheknek kellene eljuttatni, nem pedig a méhészeknek, mert annak a kevés támogatásnak a nagy része a méhészszövetségben funkciót betöltő méh­észekhez kerül.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság