0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 25.

Gyengécske éve volt a felvidéki méhészeknek

Az idei évet Pajor Sándor gyöngécskének mondja. Bár jól tavaszodott és szépen megindultak a fűzek, a méhek pedig kirepültek, a családok széjjelugortak, de a hirtelen lehűlés miatt megtorpantak.

Szlovákiában csaknem 39 ezer méhészt tartottak nyilván 1989-ben, 475 ezer méhcsaláddal. 2003-ban Szlovákiában jegyezték fel a legkevesebb méhcsaládot – 192 ezret, 2007-ben pedig a legkevesebb regisztrált méhészt – 13 780-at. Végre 2008-ban a méhészek és a méhcsaládok száma is nőni kezdett. 2019-ben mintegy 19 ezer méhész közel 300 ezer méhcsaládot tartott Szlovákiában. Az azóta eltelt három évben csaknem 35 ezerrel bővült a méhcsaládok száma, és háromezerrel a méhészeké. A legfontosabb szlovákiai méhlegelő a repce (több, mint 150 ezer ha a vetésterülete) és a napraforgó (65 ezer ha), amiket messze lemaradva a gyümölcsösök követnek (kb. 6 ezer ha).

Pajor Sándort édesapja ismertette meg a méhészettel, ötévesen kapott saját kaptárt és saját családot. Kamaszkorában elfordult a méhektől, de apja folytatta a méhészkedést Nagymegyeren. Sándor bátyja átvett tőle harminc méhcsaládot, és szépen fejlesztette méhészetét, nemsokára már száz méhcsaláddal dolgozott.

Pajor Sándornak pár év munka után gondja támadt a hátgerincével, ezért váltania kellett. A bátyja elhívta segíteni, családokat szaporítottak. Aztán 1999 őszén önállóan is belevágott a méhészkedésbe Komáromban. Bátyja akkor azt mondta, hogyha jövő őszig megtartja a családokat, akkor lesz belőle valami. Nemcsak megtartotta, hanem már az első évben hattal növelte a számukat.

Nehéznek tartotta az indulást, hiszen szaporítania kellett a családokat, ezért az első évek csak a munkáról és a befektetésről szóltak. Három év alatt megduplázta a családok számát, jelenleg 180 családot tart.

Pajor Sándor szerint szerény életvitel mellett ahhoz, hogy valaki megéljen a családjával, szlovákiai viszonylatban legalább 50-60 méhcsaládot kell tartani.

Pajor Sándor három év alatt megduplázta a méhcsaládjai számát, jelenleg 180 méhcsaládot tart

Pajor Sándor jó mézelővidéknek tartja Komárom környékét, bár elsősorban intenzív szántóföldi mezőgazdaság a jellemző. Csakhogy a nagy területet borító repce- és napraforgóföldek mellett ideális a klíma. Itt korán tavaszodik, a méhek már március közepén ki tudnak repülni, amikor a fűz virágzik, amit a repce, majd az akác követ – ha el nem fagy. A Felvidéken még Gömör környékét tartja ennyire jó vidéknek a méhek szempontjából.

Szlovákiában minden járásban van méhészszövetség, sőt, néhány régióban külön szervezetük van. A Szlovák Méhészszövetség (SZV) csaknem 15 500 tagot számlál Szlovákia-szerte, akik több, mint 255 ezer méhcsaládot tartanak.

Pajor Sándor nevetve idézte fel, hogy amikor kezdett Komáromban, rögtön bejelentkezett a szövetségbe, a titkárnő meg nem győzött csodálkozni, mert évek óta nem vettek fel új tagot. Akkoriban száz tagja volt a helyi szervezetnek. Mára kevesebben lettek, és nagyon kevés a fiatal.

Pajor Sándor úgy látja, hogy a fiatal méhészek többsége belenő a méhészetbe, megörököli a szakmát. Az idősebbeknek is nehéz belevágni, hiszen a legtöbb ember számára ismeretlen és igen összetett munka. Persze, mindig vannak évek, amikor kifejezetten jól fial a méhészet, és olyankor vannak akik belevágnak, dehát minden év más. Emiatt közülük sokan lemorzsolódnak, főleg, ha nem áll mögöttük valaki, akitől elsajátíthatnák a szakma rejtelmeit.

Az idei évet Pajor Sándor gyöngécskének mondja. Bár jól tavaszodott és szépen megindultak a fűzek, a méhek pedig kirepültek, a családok széjjelugortak, de a hirtelen lehűlés miatt megtorpantak. Ezért a hideghullám elvonultával a méhek nem voltak készek a repcére. Persze, kivitte a repcére a méh­családjait, de tíznapi hordás után két hétre ismét nagyon lehűlt az idő. Mire kivigyorodott, a repce elvirágzott.

 

Ezt követte volna az akác, de az még bimbóban elfagyott. Szerencsére, az utóbbi években a Felvidéken is egyre több facéliát vetnek, így júniusban azon tudott legeltetni, majd jöhetett a pohánka. Pajor Sándor számára a napraforgó mentette meg az évet, mert legalább közepes méztermést adott. A tavalyi évet sem tartja kimagaslónak, pedig akkor bőven termett az akác. Szerinte utoljára 2009 és 2010 voltak igazán jó méhész­évek. Ez volt az az időszak, ami után mindenki méhészkedni akart, mert úgy látták, a méhésznek nem kell mást csinálnia, csak pörgetni a mézet.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: