A KÁN Egyetemi Napok keretében tartott eseményen kendőzetlen véleményt fogalmazott meg az uniós és a hazai támogatáspolitikával kapcsolatban, beszélt továbbá a piaci helyzet változásáról és a termelés súlypont-áthelyeződéséről.
Az egyszerűsítés bonyolult dolog, legalábbis a bürokraták számára az, jelentette ki az előadó, utalva egyebek mellett arra, hogy a szabályozók változása komoly kihívás elé állította idén a gazdákat. „Ebben az évben soha nem látott mértékű szankciókkal, elutasító határozatokkal találkoztunk, ezért úgy gondolom, hogy ez egy sikertelen támogatás- és kérelembeadási időszak volt” – jelentette ki Wagenhoffer Zsombor.
Pozitív fejleménynek tartotta, hogy az Európai Unió és a Közös Agrárpolitika, úgy tűnik, a normalitások felé halad. Ursula von der Leyen szeptember 13-án tartott éves, State of the European című beszédében ugyanis „érdekes mondatok” hangzottak el. Azok alapján úgy tűnik, hogy a ketreces állattartást egyelőre levette napirendjéről az EB. A Bizottság elnöke azt is kijelentette, hogy több párbeszédre, kevesebb polarizációra van szükség; a mezőgazdaság és a természetvédelem kéz a kézben járhat; Európában a mezőgazdaság feladata az egészséges élelmiszerek előállítása, ez az agrárpolitika alapja akárcsak az élelmiszer-önellátás; a fenntartható mezőgazdaság megvalósításán együtt kell dolgoznunk a mezőgazdászokkal, csak így biztosítható a jövő élelmiszerellátása. „Kezet nyújt tehát a Bizottság a gazdáknak, hogy dolgozzunk együtt” – értelmezte a bizottsági elnök szavait Wagenhoffer Zsombor, remélve, hogy ez egy őszinte vallomás volt. Mint mondta, ezeket a célokat a gazdák nélkül valóban nem lehet megvalósítani, nem lehet „egy sötét szobában ülve elméleteket, stratégiákat kialakítani, különösen nem háttértanulmányok nélkül” – mondta a szakember, hogy ezzel együtt számos fontos dologról nem tett említést a Bizottság elnöke. Nem beszélt például az új átfogó állatjóléti jogszabálycsomagról, amiben „nagyon meredek álláspontokat fogalmazott meg az EFSA”.
Ugyanilyen fontos eseménynek nevezte, hogy
„Ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk” – mondta, mindössze annyi történt, hogy egyelőre nem terjesztik ki, így a lebegtetett 150 helyett is marad a 750 számosállatnál többet tartó baromfi és sertéstelepkere vonatkozó előírás ott, ahol több, mint 40 ezer baromfit, 2 ezer 30 kilogrammnál nagyobb hízót vagy 750-nél több kocát tartanak.
Tej- és a sertéspiac
A piaci bizonytalanságokról szólva az előadó a tej- és a sertéspiacot elemezte. Mint elmondta, előbbi esetében, hosszú idő után csökkent a kibocsátás, telepek zártak be, annak ellenére, hogy tavaly a tejágazat volt az egyetlen, ahol megmaradt a termelők jövedelmezősége. Érdekesnek nevezte a sertéspiacot, mert egyszerre csökken az állomány és a fogyasztás, csak az utóbbi gyorsabban, ezért a kínálat visszaesett. Ez a helyzet, az állatlétszám csökkenése nem egyedül ránk jellemző, az Európai Unióban is lefelé tartó tendencia figyelhető meg az elmúlt 10 évben. A sertések száma 6, a szarvasmarháké 4, a juhoké 6, a kecskék száma pedig 9 százalékkal csökkent 2012 és 2022 között. „Ez nem egyszeri kisiklás, ez már egy trend” – hangsúlyozta az előadó, aki a hízóállomány-csökkenést is számokkal mutatta be. Németországban 19, Lengyelországban 16, Dániában 15, és sajnos Magyarországon is 10 százalék (11%) fölött csökkent a hízóállomány nagysága.
Kérdés, hogy mindez összefügg-e a súlypont-áthelyeződéssel. Manapság ugyanis az exportvezérelt termelés helyett a hangsúly az egészséges termékekre, a környezetkímélő, állatbarát, körforgásos termelésre helyeződik. Ez vezetett oda, hogy komoly leépülés kezdődött elsősorban a nagy állatsűrűséggel rendelkező nyugat-európai országokban. Wagenhoffer Zsombor szerint emiatt felmerül az élelmiszer-önellátás dilemmája, mert szerinte nincs olyan, hogy minden ország mindenből önellátó lehet, bár törekedni kell rá. De bármennyire is globális ez a piac, a Globális Élelmezési Index (GFI) alapján harmadik éve romlik a világ élelmezésbiztonsága. Ebben az önellátási rangsorban Magyarország a 34. volt a 2022-es adatok alapján, szomorú tény, hogy Európa legtöbb országa előttünk van.
A genomika segítségével pedig soha nem látott sebességre kapcsolt a genetikai előrehaladás. De ki fizeti meg a környezettehelés-csökkentésének az árát, az úgynevezett árnyékárat, tette fel a kérdést az előadó, hiszen annak súlyos ára van. A szakember szerint ez csak úgy lehetséges, ha érdekeltté teszik a gazdákat, és húsadó helyett CO2-kibocsátási engedélyt és adót vezetnek be.
A hatékonyságnövelés és a környezeti lábnyom csökkentése közötti összefüggést elemezve egy egészen friss tanulmányt idézett: a sertéságazat ÜHG-kibocsátása évente 1 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben. „Nem azért, mert meg akartak felelni a feltételeknek, hanem mert annyival nőtt a hatékonyság az ágazatban” – mondta, hozzátéve, hogy ha mindenki a sertést és tejelő marhát tartó TOP 10 gazdaságra jellemző ÜHG-kibocsátással termelne, akkor a környezetterhelés a sertéshús-előállításnál 24, a tejtermelésnél 37 százalékkal csökkenne, méghozzá azonnal. „Elgondolkodtató tehát, hogy micsoda tartalékok vannak még ebben az ágazatban” – mondta végül Wagenhoffer Zsombor, aki egy idézettel zárta előadását. „A politikai ideológiák, amik próbálták megváltoztatni a gazdálkodói közösségeket, eddig mind kudarcot vallottak, mert a gazdálkodást nem lehet elméletekkel irányítani, azt a valóság irányítja”.
