A földigiliszták hozzájárulása a világ gabonabetakarításához megegyezik Oroszországéval – derül ki egy tanulmányból. Ez évi 140 millió tonna élelmiszert jelent a kutatók szerint, ami a világ negyedik legnagyobb termelőjévé tenné a gilisztákat, ha egy ország lenne. A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a talajban élő gerinctelenek a gabonatermés 6,5%-ához járulnak hozzá.
A mezőgazdasági intenzifikációja nagyrészt a növekvő népesség élelmezésének tulajdonítható az elmúlt évszázad során. Azonban ezek a változások jelentős környezeti terheléssel jártak. Ilyen például a biodiverzitás csökkenése, a víz- és levegőszennyezés, a klímaváltozás és számos egyéb mellékhatása. Ezek a problémák várhatóan csak fokozódni fognak, ahogy a globális élelmiszer-kereslet tovább növekszik. Ez felértékeli azt, hogy élelmiszereink előállításához több agroökológiai gazdálkodási megközelítésre van szükség.
A talaj fenntartható kezelése és a talaj általános egészségi állapota kulcsfontosságú eleme az agroökológiai intenzifikációs erőfeszítéseknek. A földigiliszták különösen fontos ökoszisztéma-mérnökök, amelyek a talajszerkezetre, a vízfelvételre, a szervesanyag-ciklusra és a tápanyag-elérhetőségre gyakorolt hatások révén befolyásolják a növények növekedését. A földigilisztákról kimutatták, hogy elősegítik a növényi növekedést serkentő hormonok termelődését, és hatékony immunválaszt váltanak ki a növényekben a gyakori talajkórokozókkal szemben. Annak ellenére, hogy széles körben elismerték az egészséges talaj indikátoraiként és építőiként, a giliszták és más hasznos talajszervezetek potenciális hozzájárulása a globális mezőgazdasági termeléshez továbbra is kevéssé ismert.
Miközben a giliszták beássák magukat és táplálkoznak a föld alatt, lebontják a szerves anyagokat és levegőztetik a talajt, növelve a termékenységet és tápanyagokat biztosítva a kisebb szervezetek számára. Ezenkívül segítik a talajt a víz megkötésében és visszatartásában. A tudósok régóta tisztában vannak azzal, hogy a giliszták jelenléte javítja a növények növekedését – Charles Darwin természettudós írt róla 1881-ben –, de a mostani kutatás előtt nem lehetett tudni, hogy pontosan mennyire.
A kutatók a giliszták gabonafélékre és hüvelyesekre gyakorolt hatását vizsgálták a talajtulajdonságok és a terméshozamok térképeinek elemzésével és a földigiliszták előfordulásának globális atlaszával.
Az új tanulmány szerint a földigiliszták a hüvelyesek 2,3%-ának növekedéséhez járulnak hozzá, ideértve a szóját, a borsót, a csicseriborsót és a lencsét. Ez ezért „csak” ekkor mértékű, mert a hüvelyesek képesek megkötni saját nitrogénjüket, így kevésbé függenek a gilisztáktól.
A vizsgálatok szerint a földigiliszták nagyobb arányban járultak hozzá a terméshez a globális déli területeken. A szubszaharai Afrikában a gabonatermés 10%-ában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben pedig 8%-ában. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ezeken a területeken gazdálkodók általában kevesebb műtrágyát és növényvédő szert használnak, helyette szerves trágyát és komposztott jutatnak a talajba, ami segít növelni a földigiliszták számát. A giliszták becsült hatása Európában és Kelet-/Délkelet-Ázsiában szintén viszonylag magas volt: a gabonatermés 7,4%-a tulajdonítható a giliszták-tevékenységnek.
A termőtalaj az a hely, ahol a bolygó táplálékának 95%-át termesztik. A kutatások kimutatták, hogy az összes faj több mint felét a talaj tartalmazza. Bár a földigiliszták hatása figyelemre méltó, más talajban élő szervezetek ugyanannyira fontossak lehetnek, de ezek pontos számszerűsítéséhez további vizsgálatokra van szükség. Az amerikai kutatók szerint a talaj biológiai sokféleségét történelmileg alulértékelték, és ez a mostani tanulmány megmutatta, hogyan javítja a mezőgazdasági termelékenységet. Sok lehetőség van a termés biztonság eléréséhez, amelyeket egyszerűen figyelmen kívül hagyunk eddig.
