A februári interjúban elmondta, hogy egyelőre még csak ismerkedik ezzel a világgal, amit nem könnyít meg, hogy Magyarországon nincs szervezett para-lovassport. Mindenesetre már látta, hogy van keresnivalója a nemzetközi mezőnyben, és egyebek között a pilisjászfalui paralimpiai minősítő, valamint a németországi para-Eb is szerepelt a tervei között. Most ezek után beszélgettünk újra Ildikóval.

Első para Európa-bajnokságodon vettél részt, nagyon erős mezőnyben épphogy lecsúszva a döntőről. Milyen tapasztalatokra tettél szert, mennyire látsz már bele ebbe a teljesen más rendszerbe?

Tavaly májusban indultam el a paradíjlovaglás izgalmas útján. 2022-ben részt vehettem egy világbajnokságon, idén pedig a riesenbecki Eb-n. Ráadásul a kontinensviadalt négy nemzetközi verseny előzte meg, így ennek a masszív évnek köszönhetően rengeteg hasznos tapasztalatot gyűjthettem. A paradíjlovas Eb-t pontozó bírók között most is több ismert nemzetközi díjlovasbíró volt, például az ötcsillagos, német nemzetiségű Elke Ebert vagy a francia Anne Prain. Így azt kell mondjam, hogy a feladatokkal kapcsolatos elvárásokban sok újat nem tapasztaltam.

Ezekre talán még nagyobb hangsúlyt fektetnek az egész program bírálata során a paradíjlovas világban.

Milyen volt a mezőny, kik voltak a legnagyobb ellenfelek?

Erős volt a mezőny, végül a vb-győztes belga Michèle George megvédte címét és az Európa-bajnokságon is sikerült neki az arany­érem. Az ezüstérmet megszerző holland Frank Hosmart tartottam még komoly esélyesnek, de ő végül szoros „küzdelemben” a második helyre szorult. Büszke vagyok arra, hogy az Eb-n Jangóval (Bojengel) még szinte ismeretlen párosként a 70% fölötti lovaglásunkkal komoly lovas nemzetek (dán, francia, osztrák, finn, norvég…) lovasait sikerült magunk mögé utasítani.

Hazánkban először rendeztek díj­lovagló és paradíjlovagló olimpiai minősítőversenyt, ahol ugyancsak jól szerepeltél. Az Eb eredménye ugyan nem ad olimpiai minősítőpontokat, de gondolom, ez a két nagy verseny adott neked információt arról, hogy milyen esélyeid vannak most a paralimpiára.

Szinte az összes verseny nyugaton van, ami mind anyagilag, mind a lovak, lovasok – hiszen itt sérült sportolókról beszélünk – számára az utazás miatt rendkívül megterhelő, ezért nagyon komoly lehetőség és hatalmas segítség volt számomra és a közeli országok lovasai számára is az első hazai rendezésű nemzetközi paradíjlovas verseny, ami Arie Yom-Tovnak köszönhetően Pilisjászfalun, az Unikornis Lovardában zajlott.

A paralimpiai világranglisták minden hó elején frissülnek, engem az egyéni ranglista érint. Az Eb-t a svéd csapat nyerte, ami számomra azért szerencsés, mert három svéd lovas is „kiesett” így előlem. Nem egyszerű a minősülési esélyeimet latolgatnom, mert sajnos az összes grade (sérültségi kategória) lovasai együtt, egyben szerepelnek az olimpiai egyéni világranglistán. Ezt a díjlovaglás világához hasonlítva talán úgy lehetne elképzelni, mintha a gyerekprogram százalékos eredményét hasonlítanánk össze a juniorral vagy fiatal lovassal. Szerintem ez egy roppantul szerencsétlen és nem fair rendszer. De ennek ellenére komoly esélyt látok arra, hogy sikerüljön a kvóta.

Hogyan készülsz, változtatsz esetleg valamit? Jelenleg hány ló áll rendelkezésedre? Melyikük miben jó, és miben kell még fejlődnötök az új kihívásokhoz?

Yom-Tov Jázmin az edzőm, és ő a tulajdonosa a lovamnak, a 17 éves holland fedezőmén Bojengelnek. Úgy érzem, kiváltság ezen a fantasztikus lovon ülni, de meg is becsülöm a lehetőséget, hogy Jangóval dolgozhatok. Amikor Hollandiában, Deurne-ben indultam vele, a stewardok és a bírók nagy örömmel üdvözölték a visszatérését, hiszen ott nagyon eredményesen versenyzett egy holland lovassal és természetesen Jázminnal is.

Bojengelen kívül még a tanítványom gyönyörű szürkéjét, Calais-t lovagolom rendszeresen (vele Stadl Paurában indultam), de a fő fókusz Jangón van, hiszen vele vannak a legjobb eredményeim, és a lábam sajnos így sem hagyja „szó nélkül” a terhelést.

Mik a terveid az év végéig?

Idén összesen már csak két nemzetközi és egyben olimpiai minősítőpontot adó verseny lesz egész Európában. Az egyik novemberben lesz a közeli Motesicében, a másik decemberben Hollandiában. Erre a két versenyre terveznék még elmenni, hogy tovább javítsam a paralimpiai kvótaszerzés esélyeit.