0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

144 éves magokat csíráztattak – egy hosszútávú kísérlet érdekességei

2021 áprilisában négy Michigan Állami Egyetemen dolgozó tudós a kampusz egy titkos helyén találkozott, hogy előásson egy kis üveget, benne 144 éve eltett magokkal…
Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus)

William J. Beal botanikus érdekes kísérletbe kezdett 1879-ben. A növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodóknak szeretett volna segítséget nyújtani azzal, hogy megállapítja, mennyi ideig csírázóképesek a gyommagvak a talajban – írja a Phys.org. Ehhez 20 darab egypintes (nagyjából 5,7 deciliteres) üveget töltött meg homokkal, és 23 különféle gyomnövényfaj 50 darab magjával. Ezután a az üvegeket szájukkal lefelé ásta el, hogy ne gyűlhessen fel bennük a víz. Ily módon a lehető legjobban imitálta a természetes körülményeket, melyek közt a növények magvai a talajban pihennek.

Beal eredetileg öt évente akarta kiásni az üvegcséket, hogy tesztelje a magvak csírázóképességét. 1920-ban azonban úgy döntöttek, hogy 10 évre nyújtják ezt a intervallumot, majd 1980-ban már 20 évre változtatták azt. Még négy üveg pihen a föld alatt, így várhatóan 2100-ig fog elhúzódni a kísérlet.

A 2021-ben kiásott tizennegyedik üvegből származok magok a kutatók legnagyobb döbbenetére ismét csírázóképesnek bizonyultak.

Nem egészen az volt az üvegben, amire számítottak…

2021 óta a Beal kísérletben résztvevő csoport megvizsgálta az üvegben talált növények DNS-ét, és ezzel a kutatás kezdete óta először azonosították pontosan az üvegekben tárolt fajokat. A tudósok, Frank Telewski növénybiológus professzor emeritus, Lars Brudvig, a növénybiológia professzora, Grace Fleming, a növénybiológia adjunktusa és David Lowry, a növénybiológia azt gyanították, hogy egy hibrid példány is volt a üvegben, de eddig nem tudták bizonyítani.

A genetikai elemzésből egyértelműen kiderült, hogy a legtöbb növény molyűző ökörfarkkóró (Verbascum blattaria), de volt köztük egy hibrid, mely a előbbi növény illetve a molyhos ökörfarkkóró(Verbascum thapsus) kereszteződéséből jött létre.

„Beal kijelentette, hogy a üvegekbe csak Verbascum thapsus magokat tett, ezért feltételezhető, hogy valamiféle keveredés történt, amikor az üvegeket összeállították.”

– mondta Fleming.

Eredetileg 5 évente akarták kiásni a magokat, azonban ezt az időintervallumot fokozatosan kitolták, és elképzelhető, hogy a következő kiásás után már 30 évre fogják módosítani a jelenlegi 20-at (képünk illusztráció)

Miközben Beal kísérletében a legtöbb faj csírázóképessége elveszett az első 60 évben, az ökörfarkkóró magok értékes információkkal szolgálnak arról, hogy mennyi ideig lehetne csírázóképesek egyek magok a természetes talajokban.

A kísérlet kezdete óta eltelt több mint 140 év alatt a talajban lévő magbankok élettartamát újra értelmezhetjük, főleg a ritka fajok megőrzése és az ökoszisztémák helyreállítása szempontjából. Erre példa az olyan élőhelyrekonstrukció, amikor egy mezőgazdasági területen próbálják az őshonos élővilágot helyreállítani. Brudvig rámutatott, hogy az olyan fajok, mint az ökörfarkkórók problémát jelenthetnek ezeknél a munkálatoknál. Az, hogy mely gyomfajok akadályozhatják a természetes növényzet felújulását, attól is függ, mennyi ideig gazdálkodtak az adott területen, hangsúlyozta a tudós.

Beal kérdése továbbra is aktuális

Beal abban bízott, hogy segítheti a gazdákat a gyomok elleni küzdelemben azzal, hogy megállapítja, melyik mennyi ideig csírázóképes a talajban. 144 év után ez a kérdés azonban még nincs megválaszolva.

„A Beal kísérlet akkor zárul majd le, ha elfogynak az üvegek” – mondta Lowry. „Ha a következő kiásás után is csírázni fognak a magok, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy a kiásások intervallumát kitoljuk 30 évre. Ugyan ezt még korai lenne a naptáramba beírni, de alig várom, hogy megtudjuk, kicsíráznak-e a magok 2040-ben.”

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: