A lombhullás után megkezdhetjük a károsítók gyérítését szolgáló faápolási, tisztogatási munkákat is, amik ugyan nem helyettesítik a lemosó permetezést, de fontos részei az éves növényvédelemnek. Szedjük le és semmisítsük meg a fán maradt moníliás gyümölcsöket, vagy jó mélyen ássuk el a talajba (lehetőleg a gyümölcsfától távol), mert ott lebomlanak. A mumifikálódott gyümölcsöket legkésőbb metszéskor távolítsuk el a fákról, majd semmisítsük meg. A fák magas részein lévőket hernyózóolló segítségével célszerű leszedni. A birs, a meggy és a kajszi moníliás betegsége esetében egyúttal vágjuk le a fertőzött, száradó vesszőket is, valamint a rákos fás részeket 5-6 cm egészséges farésszel együtt, mert ezek szintén továbbterjesztik a betegségeket. A friss sebeket zárjuk le sebkezelő anyaggal (pl. Fagél, Fadoktor).
A mechanikai védekezés során el kell távolítani, majd elégetni a varasodással (körte), a nektriás (alma, körte, dió) és a facidiellás (alma, körte, birs, szilva) rákkal fertőzött vesszőket, gallyakat, ágakat. A varas részek kérge koszos és repedezik, a bőrszövetfoszlányok felemelkednek, és alattuk sötétbarna konídiumtartó gyep látható.
Ezekből esős időben spórák szabadulnak ki, melyeket az esővíz más sebekre vihet át, ahol tovább fertőznek.
A facidiellás rák vörösesbarna, ovális, besüppedő, majd repedező foltokat okoz, amiben sok fekete piknídium alakul ki. Ezek a tünetek a vastagabb ágakon és a törzsön egyaránt megfigyelhetők. Amennyiben a fertőzés körülveszi a fás részt, a fölötte lévő részek elhalnak, de az elszáradt levelek nem hullanak le. A kórokozó gyümölcsrothadást is okozhat.
betegsége
A taplógombás fertőzések állandó veszélye miatt is kerülni kell a fák sérülését. A már bekövetkezett fertőzés terjedésének megakadályozására azonnal ki kell vágni a fákon található termőtesteket, kalapokat, lehetőség szerint 1-3 cm egészséges résszel együtt, mert ott is megtalálható a gomba micéliuma.
A dió betakarítását követően a fertőzött levelek, dióburkok összegyűjtésével és elégetésével, vagy a fás részek, a lehullott lomb és a növényi maradványok vegyszeres kezelésével (Astra Rézoxiklorid, Champ DP) hatásosan lehet védekezni a dió xantomónászos és gnomóniás betegségei ellen is. A gnomóniás levélfoltosság mindig kerekded, középen kifehéredő, a xantomónászos foltosság a levélerek által határolt szögletes foltokat okoz. További különbség, hogy a baktériumos fertőzés a bélállományra is átterjed, ahol barnuló, vizenyős foltok keletkeznek. A dióbél fekete lesz és összeaszott.
| Seblezárás, fertőtlenítés
A metszési sebek kezelésére több szabad forgalmú készítmény áll rendelkezésünkre. Mindegyiket a sebre kell kenni valamilyen segédeszközzel. Természetes összetevőkből áll a Fadoktor (ichtiol és perubalzsam), illetve a Biocera fasebkezelő és oltóviasz (faggyú+viasz+gyanta+alkohol+növényi olaj+vas (III)oxid). Az Arbosan fasebkezelő kalcium-karbonát és vinil-acetát és dibutil-maleát kopolimer diszperziója. A Fagél faseb- és oltványkezelő szer, butilakrilát-sztirol kopolimer. Benzoesav a hatóanyaga a Menno Florales növényvédelmi célú fertőtlenítőszernek, amit baktériumok, gombák, vírusok, viroidok ellen használhatunk. A metszőollót vagy fűrészt mártsuk a szer 4%-os oldatába 3 percig. |
Minden évben legalább egy-két alkalommal tisztítsuk meg a fák törzsét és vázágait. Kéregkaparó, drótkefe segítségével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, és tisztítsuk simára a törzset az élő, egészséges rész megsértése nélkül. A kéregkaparékot a fa alá terített papírba vagy ponyvába gondosan gyűjtsük össze, semmisítsük meg. Ezzel sok kártevő (pl. almamoly, aknázómolyok, pajzstetvek, takácsatkák) telelő alakját pusztíthatjuk el.
A kártevők közül ősszel hatásosan védekezhetünk a levéltetvek vírusterjesztő kártétele ellen. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a tápnövénycserés levéltetűfajok (pl. hamvas és sárga szilva-levéltetű, zöld őszibarack-levéltetű, szürke alma-levéltetű) szárnyas egyedei ősszel visszarepüljenek a gyümölcsfákra (szilva, ringló, kajszi, őszibarack), és a rövid ideig tartó táplálkozást követően a vesszőkön vagy a rügyek tövében lerakhassák téli tojásaikat. A szárnyas alakok őszi visszatelepedése sárga fogólappal vagy sárga tállal jól megfigyelhetők. Az esetleges őszi védelemre még a tojásrakás megkezdése előtt van lehetőség.
Az októberben rajzó kis téliaraszoló lepke tavaszi lombkártétele ellen már szeptember végétől érdemes a fák törzsére, 20-100 cm magasan felrakni a 15-20 cm széles hullámpapírból készült, hernyóenyvvel bekent öveket. Károsításukkal főleg az erdők közelében lévő gyümölcsösökben lehet számítani.
Egynemzedékű faj. A hernyók az őszibarackot kivéve minden gyümölcsfán és sok dísznövényen előfordulnak. A szárnyatlan, repülni nem tudó nőstények október elejétől december végéig rajzanak: a törzsön a koronába jutnak, ahol párosodásuk után 200-300 tojást raknak le a rügyek tövében. A tojásokból már márciusban kikelnek az első hernyók, és mivel rendszerint nagy számban fordulnak elő, súlyos károkat képesek okozni.
