Nagyon sok juharfajjal és díszfával találkozhatunk a kertekben, közterületeken. Kis termetük és ragyogó színeződésük miatt különösen értékesek a japán juharok. Megvédésük a károsítóktól nem egyszerű: igaz, hogy csak néhány gombabetegségük van, de a rovarkártevőik száma megközelíti a tízet. Ezek közül most csak néhányról írok.

A juhar ritizmás levélfoltosságát (Rhytisma acerinum) szokták még a juhar tintafoltosságaként is emlegetni könnyen felismerhető tünetéről. Erős fertőzés esetén egy levélen több folt is megjelenhet. Általánosan elterjedt gombás betegség, ami tavasszal fertőzi a juharleveleket, de az első tüneteket csak júniustól lehet látni. Kezdetben apróbb sárga foltok jelennek meg a leveleken, majd fokozatosan növekednek. Augusztus közepére a foltok már néhány centiméter átmérőjűek lesznek és megfeketednek.

A foltok szélén megmarad a sárgás udvar. A kórokozó a lehullott leveleken telel át. Tavasszal beérnek a gomba termőtestei és újabb fertőzést okoznak.

A juharfák egyik leggyakoribb betegsége a lisztharmat (Uncinula bicornis), ami valamennyi juharfajt megbetegíti. A fertőzött levelek színén és hátoldalán is kifejleszti telepeit. Hatására a növény esztétikai értéke csökken, súlyos fertőzés esetén a levelek lehullanak. A gombafonalak behatolnak a levélbe és kiszívják a tápanyagokat. A fertőzés kerek vagy erek által határolt, szögletes foltokban jelenik meg a fehéres színű gombabevonat, ami alatt a levélszövet elsárgul, elhal, és ezt a levelek lehullása követi.

A juharlisztharmat a nyár második felétől szokott csak megjelenni, és az őszi levélhullásig különböző mértékű kártételére lehet számítani. A gombabetegségnek a meleg és párás termőhelyi viszonyok kedveznek.

Lisztharmat elleni gombaölő szerek bármelyikével védekezhetünk.

A kellő hatás eléréséhez, a kontakt hatású szereknél a levelek mindkét oldalát érje a permetlé, és tapadásfokozó szert is érdemes adni hozzá. A lehullott, fertőzött leveleket el kell távolítani, megsemmisíteni.

A juhar-gubacsatka (Aceria macrorhyncha) a juharfajokat fertőzi. A kártevők igen aprók, 0,1–0,3 milliméteres állatok, ezért szabad szemmel nem is láthatók, csak mikroszkóppal. Testük henger alakú, megnyúlt, és két pár lábuk van. Növényi nedvekkel táplálkoznak és a gazda­növényeiken fajra jellemző elváltozásokat okoznak. A juhar-gubacsatka károsításának hatására a juharlevél színén először halványabb, majd sötétedő vörös színű kiemelkedő gubacsok keletkeznek.

A gubacsok elsősorban a levél színén képződnek, de a levél fonákán is megfigyelhetjük a jelenlétüket.

Kifejlett alakban a gazdanövényeiken telelnek át, majd április végén a telelés helyéről, vagyis a rügypikkelyek alól a kibomlott levelekre vándorolnak, és elkezdik a növények sejtnedveit szívogatni. Kártételükre tavasztól őszig lehet számítani. A leveleken megjelenő gubacsokkal a fák asszimilációs felületét és a növények díszítőértékét is csökkentik.

Abban az esetben, ha csak egyes leveleken jelenik meg a kártétel, elegendő a beteg levelek, esetleg hajtások eltávolítása és megsemmisítése, ezzel visszaszorítható a felszaporodásuk. A leghatásosabb kémiai védekezés a lemosó permetezés, amit tél végén, a rügypattanást követően olajtartalmú készítménnyel ajánlott megtenni.

A juhar-gubacsszúnyog (Contarinia negundifolia) lárváinak károsítása nyomán a levél mind a színe, mind a fonáka felé besodródhat, attól függően, hogy melyik oldalon történt a tojásrakás. A sodrat védelmében táplálkoznak a lárvák. Kétnemzedékes faj, melynek nyári nemzedéke a gubacsban, téli nemzedéke a talajban vagy a lehullott leveleken bábozódik és telel.

A juhar-aknázómoly (Stigmella aceris) kártétele a levélerek mellett látható, de más aknázómolyok is élnek a juhar levelein. Gyakori, apró termetű molylepke, szárnyfesztávolsága nem éri el a fél centimétert. Hazánkban három nemzedéke fejlődik. A lárvái a levél felszínén, az erek mentén készítenek kígyózó aknákat. Hernyója zöld színű, a földben bábozódik.