Oldalrügyön termő fajták
Idén éppen húsz éve, hogy minősítették Szentiványi Péter diófajtáit, kezdte a fajtákról szóló előadását Szani Zsolt, a Nébih kertészeti fajtakísérleti osztályának témavezetője. Annak idején 10 × 8 méterre ültették el a fákat a kísérleti ültetvényben, hogy majd minden másodikat kivágják. Mára módosult a módszer, mert diónál is hamarabb kell eredményre jutni, ezért 8 × 3 méter lett a térállás, és metszik a diófákat.
A legismertebb magyar diófajták tájszelekcióból származnak. A Milotai 10 egyedi megjelenésű, gömbölyű, nagyon szép sima héjú fajta, az igényes vevők ezt keresik leginkább. Az Alsószentiváni 117 az egyik legkorábban érő diófajta Európában, aminek van piaci jelentősége is.
Erre az 1960–70-es években jöttek rá Balatonbogláron: amikor kivágták a porzófának ültetett sorokat, több termést tudtak betakarítani. A jelenség magyarázata pedig az, hogy a bibére jutott sok pollen hatására sok etilén képződik és a terméskezdemény lehullik. Rendkívül érzékeny a túlporzásra az Alsószentiváni kései, valamivel kevésbé a Milotai intenzív és a Hartley. A jelenség elkerülésére elég 1-2% porzófajtát ültetni az uralkodó széljárással szemben, sőt a porzófák 50-100 méter távolságra is kerülhetnek az ültetvénytől, javasolta Szani Zsolt.
A magyar termésátlag 1-1,5 tonna dió hektáronként, ami nem versenyképes a mai világban. A nagy fákon csak a korona palástján van termés, ugyanis gömbkorona esetében körülbelül 33% a jól megvilágított rész a fán.
A termésmennyiség nemcsak a koronaformától függ, hanem a nővirágok számától is. Ez fajtától függően a terméscsoportonkénti egy nővirágtól a 3-5-ig terjed, utóbbira egyebek között a Lara a példa. Léteznek fürtös diók is, még több virággal, de a termés mérete általában elmarad a piaci kívánalmaktól. Több virágot hoznak az oldalrügyön termő fajták, amelyeken nem csak a csúcsrügyből fejlődő hajtáson nyílnak nővirágok. Hazai fajtáink Szentiványi Péter nemesítéséből az Alsószentiváni kései, a Bonifác, a Milotai bőtermő, a Milotai kései és a Milotai intenzív. Közülük legtöbbet a Milotai bőtermő, a Bonifác és az Alsószentiváni kései terem.
Későbbi és elhúzódó virágzásuk miatt jobban elkerülik a tavaszi fagyokat, amire nagyon érzékeny a dió. Hátrányos tulajdonságaik közt kell említeni, hogy a Milotai bőtermő héja nagyon vékony, amire az áruvá készítéskor, szárításkor kell figyelni. A Milotai intenzív fogékony a betegségekre, ezért csak komoly növényvédelemmel lehet termeszteni.
Intenzív módszerekkel, öntözve, zöldmetszéssel érdemes termeszteni ezeket a hibrideket. A fajták eltérően reagálnak a metszésre, tudni kell róluk, hogy melyik hány új hajtást nevel a zöldmetszés után, figyelmeztetett Szani Zsolt.
