Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2016-ban vállalta, hogy az Európai Unió Kohéziós Alapjának és a hazai központi költségvetés forrásainak felhasználásával „A Víz Keretirányelv előírásai szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések végrehajtása, továbbá a Víz Keretirányelv végrehajtásához kapcsolódó monitoring állomások kiépítése, fejlesztése” tárgyú, KEHOP-1.1.0-15-2016-00002 azonosítószámú projekt keretében fejleszti a vizekhez kapcsolódó monitoring rendszert.
A tagállamoknak a Víz Keretirányelv (VKI) végrehajtásakor minden olyan EU rendeletet, irányelvet figyelembe kell venni, amely a vizek állapotával kapcsolatos, ezért 2019-ben a projekt műszaki-szakmai tartalma kiegészült a növényvédő szerek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló Európai Parlament és Tanács 2009/128/EK irányelvének 11. cikkében (A vízi környezet és az ivóvíz védelmére vonatkozó egyedi intézkedések) foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében a VKI intézkedési program és a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Terv integrált végrehajtásához szükséges glifozát, AMPA és trícium 2019. évi országos felmérése tárgyú további feladatokkal.
A mezőgazdaságban széleskörben elterjedt a peszticidek alkalmazása. A peszticidek, más néven növényvédő-szerek olyan anyagok és annak keverékei, (vegyszerek, biológiai szubsztanciák és egyéb ágensek), melyek alkalmazásának a célja a növények, termények védelme, és a károsító élőlények távol tartása, terméketlenné tétele és elpusztítása. A peszticidek hatása nem korlátozódik kizárólag a növényekre.
A glifozát gyomírtó hatását először 1971-ben írták le és a hetvenes évek közepén vezették be az alkalmazását. A kilencvenes évek közepére a legnagyobb mennyiségben értékesített növényvédőszer lett, és jelenleg is legjobban fogyó hatóanyag a világon: a teljes növényvédőszer piac közel egynegyedét teszi ki. Totális gyomirtó, melyet széles körben használ a mezőgazdaság az egy-, és kétszikű, egyéves vagy évelő gyomok ellen egyaránt.
A széleskörű elterjedése köszönhető annak is, hogy a tarackos gyomokat is képes elpusztítani. Állományszárításra is használják repce és napraforgó termőterületeken.
A glifozát hatásmechanizmusa
A glifozát az aminosav-származékok csoportjába tartozó totális gyomirtó, amelyet eredetileg vetés előtti gyomirtásra, valamint a művelésen kívüli területek gyommentesítésére szántak. Ebben közrejátszott, hogy a növények a leveleiken keresztül a hatóanyagot felveszik, és az lejut a gyökerekbe. Ez tette lehetővé, hogy a nehezen irtható tarackos gyomok ellen is használható.
A glifozát a növényekben lezajló sikiminsav-anyagcsereutat gátolja, ezáltal megakadályozza a növényben az esszenciális aminosavak szintézisét, ami rövid időn belül a növény pusztulásához vezet. Mivel az összes magasabb rendű növényben megtalálható ez a metabolizmus, ezért a hatása totális.
A glifozát vízoldhatóságának fokozása céljából a készítményekben gyakran ammónium, izopropil-amin, nátrium, ill. trimetil-szulfónium só formájában hozzák forgalomba. A vízoldhatósági sorrend: trimetil-szulfóniumsó ≅ izopropil-ammóniumsó > káliumsó > nátriumsó> ammóniumsó > glifozát, így a hatóanyag az esővízzel a talaj mélyebb rétegeibe is eljuthat annak ellenére, hogy bizonyos körülmények között gyorsan bomlik és erős komplexképző tulajdonsága van. Elsődleges bomlásterméke növényben, vízben és talajban is az AMPA (amino-metil-foszforsav), mely talajban sokkal mobilisabb, mint a kiindulási hatóanyag. A hatóanyag lebomlását tekintve erősen eltérőek az irodalmi adatok. Egyesek viszonylag gyors lebomlásról számolnak be, más adatok szerint kedvezőtlen esetben ez 3-6 hónap is lehet. A hatóanyag felezési ideje vízben a 90 napot is elérheti, míg talajban a 130 napot. Ez azt jelenti, hogy szélsőséges esetben 1 éven túl is a talajban maradhat. A hatóanyag lebomlása függ a talaj összetételétől, mivel a talajszemcséken megkötődve a fémionokkal (Al, Fe, Mn, Zn) komplexet képez, valamint a talaj mikrobiális aktivitásától. Mindezek igen változékony feltételeket teremtenek a glifozát hatóanyag lebomlásához. Az irodalmi adatok megemlítik, hogy glifozát és annak bomlásterméke az AMPA szermaradványt találtak péksüteményben, borban, sörben, étolajban, valamint igen kis koncentrációban ugyan, de az emberi vérben, anyatejben és vizeletben is. Mindemellett biotermékekben is kimutatták.
Mivel a vízi környezet különösen érzékeny a peszticidekre, ezért különös figyelmet kell fordítani a felszíni és felszín alatti vizek szennyezésének elkerülésére a megfelelő intézkedések megtétele révén; a különösen veszélyeztetett területeken a peszticid használatot a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni.
Összehasonlítva az eddigi forgalomban lévő gyomirtó szerek hatásaival:
- előnyök: a glifozát széleskörben alkalmazható, a hatóanyag kedvező körülmények között viszonylag gyors lebomlású.
- hátrány: a glifozát rendkívül jó vízoldhatósága következtében a fel nem használódott hatóanyag mennyiség könnyen bejut a felszíni és felszín alatti vizekbe, talajba, a termesztett növényeken keresztül bejut az élelmiszerláncba, a környezet rövidebb idő alatt nagyobb koncentrációjú terhelést kap. A talajszemcsékhez jól kötődik, de az esővízzel és az öntözéses mezőgazdálkodással a felszín alatti vizekbe kerül(het). A le nem bomlott hatóanyagot és a bomlástermékeket is magában foglaló szermaradékok megjelennek a terményekben és a környezeti mátrixokban.
A glifozát hatóanyag hazai forgalma 2015-ben mintegy 1400 tonna volt. Kijuttatott hatóanyag mennyisége hektáronként átlagosan 3 liter/ha. 2015 márciusában a WHO szakirányú szervezete az IARC az ember számára a „valószínűleg rákkeltő anyagok” osztályába sorolta a glifozátot.
2011-ben 650 000 tonna volt az éves felhasználás a világon.
Cikk-sorozatunk utolsó, 5. részében bemutatjuk a 2019. évi felszín alatti és felszíni vizeket érintő vizsgálat eredményeit.
(x)
