
Nagyon elkényelmesedtünk azok alatt az évtizedek alatt, amelyek során az EU-támogatások ezt lehetővé tették. Csakhogy az unió megalakulásakor a közös agrárpolitika célja az elegendő megfizethető élelmiszer volt és az, hogy tisztességesen megéljenek a mezőgazdasági termelők. A jelenlegi agrárpolitika fókuszába viszont a fenntarthatóság került, „bármit is jelentsen ez”. A lényeg, hogy
A magyar adatok is azt mutatják, hogy egyre kisebb a szerepe a támogatásoknak, tehát meg kell tanulni hatékonyan és üzletszerűen működni, mert „a támogatás csak hab lesz a tortán”. 100 forintból, amit elköltünk a boltban, a termelőnél 15 forint marad. Aki ezt támogatás nélkül nem fogja tudni növelni vagy stabilizálni, az tönkre fog menni.
Az előadó szerint sokat beszéltünk a 2022-2023-as válságok rövidtávú hatásairól, de hosszú távú következmények is vannak. Valami visszavonhatatlanul véget ért, és hogy ki hol tart ennek a változásnak az elfogadásában, az sokat számít az alkalmazkodási képességében.

A világ fejlett és fejlődő részén már nem kérdés az élelmezés, inkább a túlevés a probléma.
A globálisan szükséges gabonamennyiség minden évben megtermelődik, csak az a kérdés, hogy megfelelő helyen van-e. Magyarországon nagyon sok termény bennragadt a raktárakban, és csak önköltség alatt lehetett értékesíteni. A mezőgazdaság jóval volatilisebb ágazat, mint a nemzetgazdaság egésze, vagyis a piac többet változik adott időn belül, aminek az az oka, hogy az ágazat eredményességét nagyban befolyásolja az időjárás.
Az agrárfinanszírozásra ható főbb költségek durva kilengés után várhatóan konszolidálódnak, de ahhoz, hogy újra beinduljon a hitelezés, komoly pályát kell még lefelé bejárnia az alapkamatnak. Bőven egyszámjegyűre kellene csökkennie a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett.

Márpedig a mezőgazdaság hihetetlenül beruházásigényes és támogatástól fűtött ágazat. A magas kamatkörnyezet mellett a bizonytalan légkör is hozzájárult ahhoz, hogy az idei évben gyakorlatilag nem történt agrárberuházás. Kevés volt hozzá a jövőbe vetett hit, a bizalom is.
Jövőre megint jó hozam várható a szántóföldi növénytermesztésben, a terményárak tekintetében azonban nem számítanak érdemi elmozdulásra a szakemberek. A készletek vélhetően magasak lesznek, mivel az exportlehetőségek szűkültek. Félő, hogy véglegesen elveszítjük a klasszikus piacainkat, például Észak-Olaszországban. Ebben szerepe van, hogy a minőségi gabonatermelés hagy kívánnivalót, több és jobb minőségű gabonára lenne szükség.
Jobb hírek
Az állattenyésztés hosszú idő után kezd magára találni, kiválasztódtak a hosszú távon versenyképes szereplők, akik nagytermelők. 12 év alatt 60 százalékkal csökkent az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok száma, amely nagyon erős koncentrációt jelez. A jövedelmek és az árak kedvezően változnak.
A 46 százalékos élelmiszerár-infláció következménye 15-20 százalékos kiskereskedelmi volumencsökkenés lett. Ennyivel vásárolunk kevesebb élelmiszert a boltokban, ráadásul megnőtt az olcsóbb és rosszabb minőségű német, olasz és lengyel termékek iránti kereslet.
Az állatbetegségekkel, mint a baromfi-influenza vagy a sertéspestis, tartósan együtt kell élni, de a takarmányárakban nem várható érdemi változás. Az állattenyésztés súlypontja Nyugat-Európából Kelet-Európába helyeződik át, de a fogyasztás még ott van! „Abrakfogyasztó” országként ki kellene használnunk az előttünk álló mintegy tíz évet, mielőtt az erőteljes zöldpolitika teljesen erodálja az állattenyésztést.
Új agrárgazdasági modell kell
Az élelmiszeriparunknak olyan hatalmas európai vállalatokkal kell versenyeznie, amelyek önmagukban akkora saját tőkével rendelkeznek, mint nálunk a teljes szektor hitelállománya. Hazai óriások nélkül ez nem fog menni! Brandet és exportpiacot kell építeni (illetve fenntarthatóan működtetni). Közép-Kelet-Európában kell gondolkodni és együttműködni, mert egyedül ez nem fog menni nekünk. Magunkban túl kicsik vagyunk.
Nagy jövő előtt áll a brojlertermelés és az üvegházi növénytermesztés, aminek az esélyeit a klímaváltozás sem képes csökkenteni.

Ki fog beleilleni ebbe az új hazai agrármodellbe?
Képes együttműködni és az agráriumot képviselni, elhiszi, hogy klímaváltozás van, fenntarthatóan gazdálkodik, nem megélni akar a támogatásokból és – végül, de nem utolsó sorban – bankképes.