Mindezeken felül van még egy igen fontos feladatunk, amit szintén ilyenkor szoktunk csinálni, mert ilyenkor „érünk rá”: el kell adnunk a mézünket. Nem szeretnék belemenni a jelenlegi mézpiaci helyzet nehézségeibe, viszont az tény, hogy az elsődleges megtermelt termékünk (legtöbbünknek) a méz. Az is tény, hogy bizony, amit mi termelünk, azt nekünk is kell eladnunk. Ennek már több módja van, mert vannak, akik nem vesződnek üvegezéssel, hanem mindent felvásárlónak adnak el, és vannak, akik csak üvegezve értékesítik a terméküket. Ez a skála két vége, és közte van mindenféle változat. Nem törhetünk pálcát egymás fölött, és mondhatjuk öklünket rázva, hogy „csak üvegezve szabad mézet eladni!” vagy hogy „mindenki adja el felvásárlónak”. Mindenkinek magának kell tudni eldönteni, hogy mire van lehetősége.

Nálam az évek alatt egyértelműen az üvegezés irányába tolódott el az értékesítés. Az is igaz, hogy sok többletmunkával jár a hordós eladáshoz képest, hiszen ez nem csupán annyit jelent, hogy kiüvegezem és kész, el is van adva. Meg is kell találnunk a piacunkat. És ha megtaláltuk, ápolnunk kell. Fel kell tudnunk mérni azt is, hogy ha már megvan a piacunk, akkor azt ki fogjuk-e tudni szolgálni az igényeknek megfelelően. Az értékesítésben, akárcsak a méhészetben, rendkívül fontos a rugalmasság. Ha megjelenik a vásárlóink körében egy újfajta igény, azt nekünk fel kell tudnunk ismerni, és reagálni kell rá – ha nem tesszük, majd megteszi más, és elveszítjük a nehezen megszerzett vevőinket. De ugyanígy, ha van valami újdonság a tarsolyunkban, akár kelthetünk is rá igényt. A lehetőségek tárháza szinte végtelen!

A magyar mézfogyasztási szokások miatt mézünk jelentős részét a karácsony előtti időszakban tudjuk kiárusítani. Ha ügyesek vagyunk, és sokat beszélgetünk is a vevőinkkel, akkor szemléletformáló hatása is lehet a munkánknak, és egyre több család mindennapos étrendjébe kerülhet be a munkásságunk által a méz.

A téli tennivalók idején döbbenhetünk rá leginkább, hogy mennyire szerteágazó is tud lenni a méhészeti szakma. Nem csak a méhekkel való foglalatoskodást jelenti – nem árt, ha mellette értünk kicsit a meteorológiához is, a barkácsoláshoz (vagy akár az asztalosmunkákhoz), de nem kerülhetjük el az adminisztratív feladatok elvégzését és a marketingtevékenységet sem. Mindennek az alapja pedig a hatékony és folyamatos továbbképzés, amelynek egyik pillére lehet a sok-sok téli előadás és összejövetel.

Viszont eddig arról volt szó, hogy mit hogyan csinálok a méhesemben egész évben, de arról még nem esett szó, hogy hogyan is lettem egyáltalán méhész, így a következő részben erről olvashatnak.

Lejegyezte: Szűcs Andrea