Bakművelésű tőke

Jellegzetes alakját az alacsony (10-15 cm), középmagas (15-30 cm) vagy magasított (30 cm <) törzsű, körkörösen, kehely alakban alakított, középhosszú (20-40 cm) ágak – bakok, szarvak adják meg. A bakművelés abban különbözik a fejműveléstől, hogy a tőkén 2 évesnél idősebb szarvakat, bakokat találunk.

Egy-egy tőkén 3-5, idősebb tőkéknél ennél több elágazás is lehet. A bakművelésű tőkéknek nincs törzsük, vagy csak nagyon rövid, és karós támasz mellett művelik őket. Ebben a formában a tőkék lombozata minden oldalról megvilágítható hengerpalást- vagy donga­formában rendezhető el és rögzíthető kötözéssel. Jellemző tenyészterülete az 1-1,2 x 1-1,2 m sor- és tő távolság.

Kialakítása során a telepítést követő évben az egyéves vesszőt visszavágjuk a tőketörzs magasságában. A hajtásválogatás során 2 erőteljes hajtást hagyunk.

A harmadik évben a 4 felső vesszőt ismét 2-2 rügyes csapra metsszük. Ez a 4 csap képezi majd a 4 elágazás alapját.

A negyedik évre már 4-8 vessző van a tőkén, melyek a termőre metszés alapját képezik. Megerősödésig a két szemben álló elágazáson egy-egy 2 rügyes ugarcsapot hagyunk, a másik két szemben álló elágazáson pedig az ugar felső vesszőjét 3-4 rügyes termőcsapra metsszük vissza. A bakok 4-6 év alatt alakulnak ki.

Legyezőművelésű tőke

A legyező alakú tőkét törzs nélkül, vagy alacsony (10-15 cm), középmagas (15-30 cm), továbbá magas (30 cm<) törzzsel és 3-6, a sorok irányában egy síkban, legyezőszerűen nevelt ággal alakítják ki. Az ágak is lehetnek rövidek (20-30 cm), középhosszúak (30-50 cm) és hosszúak (50-80 cm). Tulajdonképpen nem más, mint egy síkban kiterített bakművelés.

Kialakítása hasonló a bakműveléshez.

Combművelésű tőke

Ez a művelésmód 20-80-120 cm magas vagy magasabb, a felső részén vastagodó (comb alakú) törzzsel rendelkező tőkéket takar, amelyek felső részén kevés rövid termőalapot (jellemzően 2 rövid ágat) képeznek ki. Az ágakon szálvesszős metszést végeznek. Egy- vagy kétirányba leívelt vagy vízszintesen lekötözött szálvesszőn nevelik ki a termést.

Ernyőművelés

Az ernyőművelés elnevezés a tőke törzsének és leívelt szálvesszőinek alakjára utal, ami egy nyitott ernyőre emlékeztet. Két típusuk van: a magas törzsről leívelő és az alacsony törzsről leívelő szálvesszős. Hazánkban elterjedt változatánál két szálvesszőt hagynak, és ezt ívelik le jobbra és balra, 45°-os szögben, sorirányban. Ugarcsapra a törzs végén nincs szükség, mert a leívelés hatására a szálvessző tövénél alkalmas vesszők fejlődnek ki a következő évre.

Tenyészterülete ültetvényben 3-3,5 x 1,2 m. Törzsmagassága 1,2-1,5 m, a kartartó huzal alatt 50 cm-re póthuzal található. A hajtástartó huzalpárok 30-40 cm-re helyezkednek el a kartartó huzal fölött. A tőketörzs végén a rövid elágazásokon hajtásnevelő csapok vannak, és az állandó közel azonos ponton történő metszés hatására, a tápanyagtorlódás következtében a törzs végén megvastagodott fejszerű, bunkószerű képződmény alakul ki.

Ezen a fejen a cserrészen képződött vesszőket használjuk fel metszéskor, minden tőkén 2-2 hosszú szálvesszőt (8-12 rüggyel) hagyunk ugarcsappal vagy ugarcsap nélkül.

Sok hajtást nevelő, elsűrűsödésre hajlamos fajták esetén alkalmasabb, mint a karos kordon. Az ernyőművelés lehetőséget teremt a kis fürtű, szálvesszős metszést, sűrű lombot igénylő fajtáknak. Ilyenek a Tramini, Leányka, Chardonnay, Sauvignon blanc, Semillon.