0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 12.

Mikor legyen a zárópermetezés?

Az utolsó növényvédelmi kezelés időpontjának meghatározása mindig vitát vált ki a szőlőtermelők körében. Növényvédelmi kezelések nélkül a hozamok 20-40%-kal csökkenhetnek, vagy erős fertőzési nyomás esetén teljes terméskieséssel is számolni lehet.

A kijuttatott növényvédő szereknél az élelmezés-egészségügyi és munkaegészségügyi várakozási idők betartása kötelező, nemcsak az egészségünk és a környezet megóvása miatt, hanem az erjedés és a bor minősége szempontjából is. A növényvédő szerek drágák, veszélyeztethetik a környezetet és a fogyasztókat, ha helytelenül használják azokat, és szermaradvány lesz az élelmiszerekben, a talajban.

Nagyon lényeges tehát, hogy hogyan tudjuk minimalizálni és optimalizálni a permetezéseket.

Növényvédelmi kezelések nélkül a hozamok 20-40%-kal csökkenhetnek, vagy erős fertőzési nyomás esetén teljes terméskieséssel is számolni lehet. Az ökológiai szemlélet terjedésével az utóbbi években sokat változott a termesztéstechnológia, beleértve a természetes anyagok használatát.

A szőlőültetvények környezetkímélő növényvédelme a növény kondíciójának javításán és az ültetvény természetes önszabályozó mechanizmusának előmozdításán alapul.

A hagyományos szőlőműveléssel ellentétben az ökotermesztésben a megelőzést helyezik előtérbe és nem gyógyítani akarnak.

A megelőzés már a helyszín kiválasztásával kezdődik, és magában foglalja a fajták kiválasztását és a termesztéstechnológiai elemek, eljárások összehangolását is.

Az utolsó növényvédelmi kezelés időpontjának meghatározása mindig vitát vált ki a szőlőtermelők körében, és gyakran túlértékelik a jelentőségét, hiszen elsősorban a biztonságos beérésre és egészséges termésre törekszenek. Ez nem egyszerű feladat, amikor a borászatok sok esetben a must cukorfoka alapján veszik át a szőlőt, vagy éppen a kapacitásuktól függően határozzák meg az átvétel időpontját és mennyiségét, vagy egy esős időszak zavarja meg az érés menetét.

A hónaljhajtások levelei és a másodfürtök tovább érzékenyek
a fertőzésre

Ha figyelembe vesszük a szőlő egyes fejlődési szakaszainak betegség-érzékenységi mutatóit, a klimatikus tényezőket, az ültetvény kezeltségét (kondíció, zöldmunkák, lombkezelés, tápanyag-utánpótlás, gyomosodás), a megelőzésre törekszünk és nem a tűzoltásra, akkor a tapasztalatok szerint az utolsó (záró) kezeléssel a kijuttatott gombaölő szer mennyiségét és ezáltal a vegyszermaradékot is csökkenteni lehet, különösen a bogyóhéj tulajdonságainak figyelembevételével.

Nagyon fontos, hogy már a betegség fellépésének, terjedésének korai stádiumában a megelőzésre törekedjünk.

A cél a növényvédőszer-felhasználás minimalizálása és vegyi anyagoktól mentes élelmiszer előállítása anélkül, hogy az alapanyag, jelen esetben a szőlőnövény, illetve a termés egészsége veszélybe kerülne. Itt kell figyelembe venni a szőlőbogyó ontogenetikai rezisztenciáját, ami azt jelenti, hogy a bogyók egy bizonyos fejlődési stádium elérése után már nem lesznek fogékonyak a gombafertőzésekre. A lisztharmat esetében a bogyók a cukorfelhalmozás kezdetétől már nem fogékonyak. Kísérletekben igazolható, hogy a BBCH 73-75 (fürtzáródás, zsendülés) stádiumban a bogyó érzékenysége egyértelműen csökken, és csak erős megelőző fertőzést követően lehet újabb fertőzés. A peronoszpóra esetében az eddigi ismereteink szerint, szőlőfajtától függően a zöldborsónagyságtól már nem kerül sor a bogyók közvetlen fertőzésére, mert a kocsánykorona nyílásai bezárulnak, és a peronoszpóra gombafonalai nem tudnak bejutni a bogyóba. Ezután a bogyó a kocsány sérülésein keresztül tud csak fertőződni erős infekció esetén.

Ha ez így van, vajon elég-e csak a lombozatot permetezni a fürtöket kihagyva, és ezzel együtt lehet-e kevesebb növényvédő szert használni?

Előfordulhat az is, hogy csak a mustban található nagyon csekély mértékben kimutatható szermaradvány, a borban nem. Az élesztők ugyanis megkötik vagy leépítik a vizes oldatban található kémiai anyagokat, ha azok a szőlőbogyó felületén kevesebb mint egy százalék mennyiségben vannak jelen.

Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyes hatóanyagok gátolják az élesztők működését és erjedési problémákat okoznak.
Peronoszpóra hónaljhajtáson

Németországi vizsgálatok szerint a szermaradék a határérték alá csökkenthető, ha az utolsó két kezelésnél a fürtzónát kihagyták, és ennek ellenére a fürtök egészségesek maradtak. A lisztharmat esetében az azol-fungicideket, a peronoszpóra ellen pedig folpán hatóanyagot hagyták ki. Azonban azt is megállapították, hogy a fertőzöttség mértéke és gyakorisága nem mutat szignifikáns különbséget a kontroll és a kezelt ültetvényekben. Nagyon erős fertőzési nyomás előfordulásakor pedig egyáltalán nincs különbség.

Az eredmények alapján nem ajánlható egyértelműen az utolsó növényvédelmi kezelés teljes elhagyása, mert a lombozatban képződő hónaljhajtások (különösen korai és erős csonkázás hatására) levelei érzékenyek az újabb fertőzésekre.

A fürtzóna utolsó permetezésének elhagyásával a növényvédőszer-felhasználás valóban csökkenthető lenne 30-50%-kal, de minden esetben mérlegelni kell a kockázati tényezőket, a szőlőfajta és az évjárat sajátosságait.

Felvetődik egy másik probléma, mégpedig az újonnan megjelenő invazív kártevők és kórokozók kérdése. A klímaváltozás az új kár­tevők eredeti élőhelyéhez teszi hasonlóvá a mi éghajlatunkat, a szélsőséges időjárás pedig a növények tűrőképességét teszi próbára, és ezek következményeként a kórokozók fellépése erőteljesebb lesz. Sokszor a védekezés nem hatásos vagy egyáltalán nincs. A kabócák elleni védekezés a vegetációs időszakban még érés előtt megoldható ugyan, de a Drosophila suzukii (pettyesszárnyú muslica) elleni védekezés időpontja többnyire arra az időszakra esik, amikor már szüretre készülünk és nem tudjuk kivárni a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Vagy olyan gyors beavatkozásra van szükség, hogy nincs választási lehetőségünk, mert a termést menteni kell.

Időben javallott gondolni a termesztéstechnológia módosítására, ami lehet, hogy pluszmunkát jelent, de hatékonysága nem elhanyagolható.

A gyakran emlegetett szellős lombozat, a lelevelezés hátráltatja a pettyes szárnyú muslica megtelepedési lehetőségeit, mert 20-25 °C-on, magas páratartalom, nedvesség mellett érzi jól magát. Ha a lombozat ritkításával, a hónaljhajtások visszavágásával csökkentjük a páratartalmat, a lelevelezéssel napfényre hozzuk a fürtöket, gyommentesen tartjuk a sorokat és sorközök, takarónövény alkalmazása esetén azt lehengereljük vagy rövidre nyírjuk, már kedvezőtlenebbé tettük a muslica életlehetőségeit.

Az ültetvényhigiénia szigorú betartásával (fertőzött növényi részek eltávolítása, ez különösen a muslica esetében fontos, fertőzött fürtök, levelek őszi talajba forgatása, őszi lemosó permetezések) a fokozottan veszélyeztetett területek egészségesen tarthatók.

E módszereken kívül alkalmazhatunk még repellenseket is, mint például a kaolinliszt vagy a kovaföld, amit a borászatban általánosan szűrésre használnak és hatékonyságuk nem rosszabb, mint a kemikáliáknak.

A keskeny lombfal és az alacsony takarónövényzet nem kedvez a foltosszárnyú muslicának sem
Forrás: Kerti Kalendárium

Magazin ajánló: