Állatokra szükség van
Bár az állati eredetű termékek előállításának jóval nagyobb a kibocsátása, mint a növényeké, a szakember fontosnak tartotta megemlíteni, hogyha szeretnénk húst fogyasztani, akkor azt tegyük helyi, lokális forrásból. Az ugyanis vitathatatlan, hogy az állattenyésztés és a növényi kultúrák termesztése egymásra épülnek.
– mondta az előadó, aki arra is emlékeztetett, hogy a kultúrtájak, ahogy azokat ma ismerjük, az állattartás hatására alakultak olyanná, amilyenek napjainkban. Fajgazdagok, és számos ökoszisztéma-szolgáltatás kapcsolódik hozzájuk pusztán az állatok jelenléte, a legelés, taposás, trágyázás miatt.
A teljes életciklus-elemzés fázisait tovább vizsgálva a csomagolás kibocsátása körülbelül 5 százalék körüli. Az előadó visszautalt rá, hogyha a helyi élelmiszerekkel megspórolható kibocsátás körülbelül
4 százalék a szállítást illetően, akkor egyértelmű, hogy a helyi élelmiszerrendszerekben tovább minimalizálható a csomagolásból eredő kibocsátás, hiszen ott jellemzően sokkal kevesebbet alkalmaznak.
A kis távolság önmagában még nem előny
Az is fontos szempont ugyanis, hogy ökológiai sivatagnak tekinthető monokultúrás termesztésről beszélünk, vagy pedig egy kis léptékben működő, többféle növényt termesztő gazdaságról, amelyik rendkívüli mozaikosságot mutat az adott területen, kíméli a talajt és a vizet is jobban megtartja.
A tájfajták művelésbe vonása fontos szempont a kis léptékű termelésben, hiszen ezek a helyi környezethez, klimatikus viszonyokhoz, kártevő faunához alkalmazkodtak, ezért jóval kevesebb vegyszerhasználatot igényelnek. A beporzók világméretű pusztulása miatt ez a szempont nem elhanyagolható. A tájfajták pedig, különös tekintettel a klímaváltozásra, tulajdonképpen génbankot jelentenek. Belőlük van lehetőségünk válogatni, hogy a megváltozott környezethez leginkább alkalmas fajtát válasszuk.
Amikor helyi élelmiszerrendszerben vásárolunk, akkor az áru ellenértéke a gazdához kerül, aki nagyobb eséllyel fogja szintén helyben elkölteni a pénzét például a beszállítóinál, így az a gazdaságon belül helyben forog, többször hasznosul. Azonban a lépték itt sem mindegy, hiszen skálafüggő. A helyi élelmiszerek kapcsán folyamatosan felmerülő kérdés, hogy mi számít helyinek, a 30, 50 vagy 100 kilométer vagy a még nagyobb távolság. Az Egyesült Államokban például 400 mérföldben, azaz 644 kilométerben határozták meg azt a távolságot, ami szerint valami még helyinek számít – hívta fel a figyelmet a biológus-közgazdász.
A kistermelők fogyása drámai
A helyi élelmiszer egyre gyakrabban szerepel a vidékfejlesztési szakpolitikákban, mint olyan, ami fejleszti az adott gazdaságot. De, hogy tényleg így van-e, ennek a kérdésnek a megválaszolására irodalmi áttekintést végeztek Benedek Zsófia és munkatársai. Eszerint jövedelmi és foglalkoztatási szempontból a legtöbb esetben kimutatható a hatása, a GDP szempontjából azonban a tanulmányok 40 százaléka nem talált ilyet. Vagyis a helyi GDP-ben nem realizálódik ez a többlet. A közvetett hatások is fontosak lehetnek, ezek monetáris jellegű hatások, vagy még inkább nem piacosítható előnyök, például a fogyasztói bizalom növekedése, illetve gyakran felmerül, hogy a helyi élelmiszerrendszereken keresztül növelhető az adott terület népességmegtartó képessége. Ezzel kapcsolatban Bendek Zsófia elmondta, hogy a mezőgazdasági összeírások szerint a rendszerváltáskor Magyarországon
1 millió 395 ezer, többségében kistermelő tevékenykedett. Ez a szám 2020-ra drámaian, 227 ezerre csökkent. Ez a tény stratégiai jellegű, élelmezésbiztonsági kérdéseket vet fel, különösen a Covid-járvány után.
A kosárközösségben működő fogyasztói kontroll
A bevásárlóközösségek fenntarthatósági potenciálja igen nagy más ellátási láncokkal összehasonlítva. Ez a bevásárlási forma az előadó szerint egyfelől hatékony, másfelől népszerű. Kedvezőek a termelőknek és a vásárlóknak is, hiszen mindkét fél számára kiszámíthatóvá teszik a vásárlásokat. Fontos szerepet töltenek be a fenntarthatósági átmenetben is, mert viszonylag sok szereplősek, a piacokhoz hasonlóan hitelesek, átláthatóak, nem utolsó sorban túlmutatnak a növekedési kényszeren.
– foglalta össze kutatásaik eredményeit Benedek Zsófia.
