Ha valakitől megkérdezik, melyik a legkisebb házinyúlfajta, általában rávágja, hogy a holland törpenyúl (avagy színes törpenyúl). Utóbbi fajta nagyon népszerű a hobbitartók és a tenyésztők körében is, gyakran láthatjuk kiállításokon. Viszont nem a legkisebb termetű fajta, ugyanis ha a standardokat vesszük, ez a cím a polisht illeti meg.

Mint nagy testvére, a belga vitás, a polish is különleges testformával bír: tartása, testarányai a mezei nyulakéra emlékeztetnek inkább, mint a hagyományos házinyúlfajtára (a belga vitás még nevében is őrzi, hogy sokáig vitásnak tartották az eredetét, azt gondolták, valahogyan keveréke a házi és a mezei nyúlnak).

Annak ellenére, hogy neve alapján Lengyelországból származhatna, eredetét tekintve inkább Angliához kötődik. A fajta az Amerikai Egyesült Államokban Britannia Petite néven ismert (ahol szintén van egy polish nevezetű kistermetű fajta, de az nem azonos a most bemutatott aprósággal, az hagyományosabb kinézetű, nagyobb súlyú fajta).

A standard leírás szerint a polish egy miniatűr, finom csontozatú, és rövid, finom szőrzetű (ún. „fly back” típus) fajta. A szőrtípus jellemző a fajtára, komoly hiba, ha más fajtáknál elfogadott durvább szőrzetű. Kiállításon magasan ülő pozícióban mutatják be, így érvényesül legjobban kecses termete. Összességében is egy finom, kecses fajta képét mutatja, hosszúkás fej, keskenyebb vállak, erőteljesebb hátulsó testfél jellemzi. Ideális alkatú egyednél oldalról nézve a nyúl első lábai, mellkasa a fejével és a fülével egyenes vonalat alkot, miközben a hát egy negyed kört ír le a nyaktól a farokig, hasvonala pedig felhúzott. Fülei a fejhez képest hosszúak, szorosan egymás mellett hordja, testsúlya legfeljebb 1,134 kg (2,5 font) lehet, ennél nagyobb testsúly kizárást von maga után a kiállításon.

Magyarországon szinte ismeretlen a fajta, pedig figyelmet érdemelne érdekes külleme és apró termete miatt, ami nem a törpeség gén miatt alakult ki, tehát stabilan öröklődik. Tartása nem különbözik a többi nyúlfajtáétól, törékeny külseje ellenére nem érzékenyebb, nem igényel különleges körülményeket. Etetésének alapja a jó minőségű fűszéna, és mindig biztosítsunk tiszta ivóvizet.

A tenyésztőknek kihívást jelent a megfelelő típus megtartása vagy javítása, így számukra is sok örömet nyújthat. Beszerzése az egyetlen nehézség, utánjárást igényel, ha megfelelő minőségű tenyészállatokhoz szeretnének jutni, de azért nem lehetetlen.