A zuzmók elkerülik a szennyezett, méreganyagokkal telített levegőjű helyeket. Ezen tulajdonságuk miatt indikátorszervezetekként is tekinthetünk rájuk.
Megbonthatatlan szövetség
Szövetségre lépésük és együttélésük már csak azért is megdöbbentő, mert a baktériumok és a gombák többnyire rivalizálnak egymással. Kapcsolatuk ebben az életközösségben mégis annyira szoros, hogy a cianobaktériumok a gombafonalak hálózatában foglalnak helyet. És miután egybe fonódott a sorsuk, nemcsak új jellemzőkre tesznek szert, elválaszthatatlanok is lesznek. Szóval kissé szokatlan, de remek párost alkotnak. A gombák az otthont, a baktériumok a táplálékot biztosítják a közösségük számára. Létezésük a bizonyítéka, hogy gombák és baktériumok gyakorlatilag mindenhol élnek. És ha kíméletesen bánunk a környezetünkkel, elő tudnak lépni a „láthatatlanságból” , meg tudnak mutatkozni.
Olyanok, mint a növények, de mégsem azok
Különféle színű és formájú zuzmók telepedhetnek meg élő és élettelen felületeken (fákon, kerítéseken, sziklákon, betontömbökön, falakon, talajon), mintha csak a természet mázolta volna oda őket. Lehetnek ágasak, levélszerűek, kérgesek és kocsonyás megjelenésűek, stb.
De míg, mondjuk, a fáknak van gyökere és levele, és ezek segítenek nekik a méregtelenítésben, az egyszerű felépítésű, gyökértelen, kutikula nélküli zuzmók teljesen kiszolgáltatottak a légkörbe kerülő káros anyagokkal szemben. És mivel nem tudják kiszűrni és eltávolítani, a szennyező anyagok hamar felhalmozódnak bennük és megmérgezik a zuzmót. Élettevékenységeikre legjelentősebben a nitrogénvegyületek és a kén-dioxid gyakorol hatást.
Légköri szennyezők hatása
Amikor nitrogént lélegzünk be, semmi különös nem történik. Viszont felmelegítve és oxigénnel való reakciója után nitrogén-oxid keletkezik.
A légkörbe kerülő nitrogénfelesleg elpusztítja a zuzmók klorofillját, megakadályozva ezzel a fotoszintézist. Enélkül pedig nem tudnak táplálékhoz jutni és életben maradni.
A kén-dioxid megzavarja a cianobaktériumok nitrogénmegkötő képességét, elpusztítja az algák klorofillját, tehát szintén lehetetlenné teszi a fotoszintézist. Bizonyos zuzmók esetében gátolja a szaporodást és a spórák csírázását is. Az ipari tevékenységek, vulkánkitörések, a szénégetés és a fűtőolajok használata során létrejövő kén-dioxid esetünkben irritálja a nyálkahártyákat, megterhelő a légzőrendszer számára, valamint roncsolja a vörösvérsejteket.
Bioindikátorok
Egyes zuzmók (például a Parmelia species, Bryoria species, Evernia prunastri) nagyon érzékenyek a magas nitrogénszintre, ellenben akadnak olyanok (például a Xanthoria parietina, Xanthoria polycarpa, Punctelia subrudecta), amelyek toleránsabbak a nitrogénben gazdagabb területekkel kapcsolatban. Ilyeneket láthatunk gyakrabban mezőgazdasági területek környékén illetve a tengerparti sziklákon, ahova a madarak ürüléke juttat sok nitrogént.
Az olyan különlegességek, mint a szakállzuzmók (Usnea species) nem csak a nitrogénre érzékenyek, hanem a kén-dioxidra is. Messzire elkerülik az olyan helyeket, ahol rendszeresen égetnek szenet, vagy más okból magas a kén-dioxidterhelés. Ezért szakállzuzmóval csak a nagyon tiszta levegőjű vidékeken találkozhatunk.
Azért jó, ha megismerkedünk néhány zuzmóval, mert utána könnyebb lesz felmérni a levegőminőséget a környezetünkben illetve kirándulásunk során. És ha már úgyis a szabadban tartózkodunk, zuzmók után kutatni nagyszerű elfoglaltság.
Ajánljuk még:
