A háztáji sertéstartás alkonyaHaszonállataink számára talán húsz esztendővel ezelőtt lehetett ilyen olcsón beszerezni a takarmányt, mint manapság. Tessék megmondani, mégis mikor, ha nem most lenne érdemes sertést hizlalni, malacot, baromfit tartani? A kárpátaljai magyarok, akiknek bő 60 százaléka faluhelyen él, a nagyüzemi hizlaldák és baromfigyárak termékeivel szemben mindig is előnyben részesítették a háztájiban nevelt hízókat, szarvasmarhát és szárnyast. Ám hiába a kedvező terményárak, a háztáji sertéstartás erősen visszaszorulóban, s látható módon jelentősen csökkent a baromfiudvarok szorgos kapirgálóinak egyedszáma is.  – Hogy alacsony áron szerezhető be mindenféle gabonaőrlemény, az még nem minden – magyarázza Plátku József, akit decemberben és januárban a barátok, ismerősök gyakran hívnak böllérfeladatok elvégzésére. Azért mégsem teljesen tragikus a helyzet, mert a hétvégéi most is be vannak táblázva. – Jellemző módon a malacárak néhány hónappal ezelőtt az egekbe szöktek, tehát aki ez idő tájt a sertéstartást fontolgatja, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia – folytatja beszélgetőtársam. – Emellett számos okra vezethető vissza, hogy a falusi portákon a sertésólak üresen állnak. Egyrészt az itthon maradt idős emberek közül kevesen vállalják a jószággal való vesződség mindennapi terhét, másrészt a két-három főből álló csonka családok nem nagyon tudnak mit kezdeni egy 120-130 kilogrammos hízóval. Erre persze születtek már észszerű megoldások: például a sertés felét kimérik a szomszédok, jó ismerősök között. Olyan is gyakran előfordul, hogy két család vásárol meg egy hízót. A jelenlegi szomorú helyzet által kikényszerített szükségmegoldások közül lehetne még egy-kettőt felsorolni, ám minden arrafelé mutat, hogy ezen a téren is csak a béke tudna hozni igazi stabilitást. De addig is miben reménykedhetnek mindazok, akik ragaszkodnak a háztájiban nevelt sertésekhez, baromfihoz? – Ahogy errefelé mondják: a nagy szükség kínálja a legjobb megoldást. A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdák már egy ideje belátták, hogy a jelenlegi helyzetből az a kiút, ha az eladatlan terményüket a saját jószágaikkal etetik fel. Örvendetes módon a nagybani gazdálkodóknál egyre több helyen ismét benépesülnek a sertésólak, és ott a baromfiállomány is jelentősen gyarapszik. |
A kárpátaljai termelők számára óriási jelentőséggel bír, hogy milyen borokat részesít előnyben az ukrajnai fogyasztó. Mostanság mennyire favorizálja a száraz nedűket, vagy inkább a félszárazakat, a félédeseket kedveli? Továbbá a vörös- vagy a fehérborokat vásárolja előszeretettel?
– Mivel jelenleg a kárpátaljai borok legnagyobb piaca belső Ukrajna, így az ottani vásárlók ízlése a meghatározó. Mindenképpen pozitív fejlemény, hogy az édes, esetleg szeszelt borok irányából néhány éve egy lassú, de folyamatos elmozdulás tapasztalható a száraz, félszáraz borok irányába. Ez a tendencia folyamatos, de a helyi borászoknak is sokat kell tenni annak érdekében, hogy a hágón túli vendégeik elfogadják, magukévá tegyék a száraz borok fogyasztásának a kultúráját. A legkézenfekvőbb megoldás: olyan magas színvonalú száraz, illetve félszáraz borokat kell készítenünk, melynek révén az érdeklődőkkel megszerettethető az ilyen bor.
