Másnap feltártam a kaptárakat, anyabölcső anyabölcső hátán, mindenféle stádiumban, a jelölt anyáimnak semmi nyoma (azóta sem). Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Legnagyobb bánatomra fiasítás sem volt sehol. Az egyik családnál egy anyabölcső volt kirágva, ezért a többit leromboltam, és ezt a családot nem piszkáltam tovább, remélve, hogy van köztük anya. A másik családomat kettébontottam, a mézteret leválasztottam, így két családnak is lett hely. Az egyik oldalra 3 kereten raktam át méheket, az egyik kereten meghagytam egy formásnak tűnő anyabölcsőt, amelyik nem volt túl töppedt, sem túl hosszú. Tüzetesen átnéztem a kereteket, nehogy anyát is átrakjak. A másik oldalon meghagytam a maradékot. Miközben itt is leromboltam a bölcsőket, egy anya a kezemben kelt ki. Valószínűleg ahogy leszedtem a bölcsőjét, hátulról kimászott. Fantasztikus érzés volt. Úgy döntöttem, megtartom, és beraktam ahhoz a családhoz, ahol meghagytam egy anyabölcsőt.

Ki tudtak repülni a méhek?

Sajnos a rossz idő visszatért, rengeteget esett, elmosta az akácot is. Azt sem tudtam, hogy ki tudtak-e repülni az anyák. Fiasításnak nyoma sem volt sokáig semelyik kaptárban, de legalább herefiasítás sem volt, a méhek is nyugodtak voltak. Több mint két hét múlva kihúztam az első keretet, és tele volt fiasítással, majd a következő is. Nem rajtam múlt a siker, én csak álltam a kaptárak mellett és idegeskedtem, de a végeredmény az, hogy két családból négy lett, minden hibám ellenére.

A másik családomra elég volt ránézni, és már támadtak is. Mindenesetre az anyák lecserélődtek, mindegyik családból kettőt csináltam, ezek a családok is új anyával rendelkeznek. Mindezek ellenére a temperamentumuk nem változott sem az eredeti családok, sem az abból leválasztott új családok tekintetében.

Az idei év a családok megerősödéséről szólt, megint, zugépítésekből tudtam mézet, viaszt kiszedni, és a jövő évre gondoltam. Jobban fel kell készülnöm. November elején mentek pihenni a méheim, addig etettem őket, az egyik családban sok volt az elhullás hó végére, de azért remélem, mind a négy családom szépen telel majd. Közben elkezdtem új kaptárakat építeni, tavasszal jól jöhetnek még. Januárra már van etetőanyagom, keretanyagom, műlép…

Most szerencsém volt – ki tudja, lesz-e 2024-ben is? Nem fogok kockáztatni, sokkal jobban fogok figyelni rájuk.

Castiglione László,

Budapest

Ajánljuk még:

Egy kezdő méhész naplója: az első hét – Magyar Mezőgazdaság (magyarmezogazdasag.hu)

Egy kezdő méhész naplója: első hónap – Magyar Mezőgazdaság (magyarmezogazdasag.hu)