Természetesen tévedés lenne azt gondolni, hogy írásunk célja idegen kultúrtáj-használati szokások átvételének ösztönzése, mivel a történelmi, földrajzi és etnikai másság ezt nem is tehetné eredményessé. Leginkább a klímaváltozás szolgáltat okot a kitekintésre, valamint a szélsőséges időjárás miatt bekövetkező problémák súlyossága: hőmérsékleti és csapadékeloszlási változások, évszaki jellemzők átalakulása, egyéb légköri hatások. A mezőgazdálkodás nyelvére lefordítva: aszályos, árvizes periódusok, változatos fronthatások, amit sajátos gazdasági és életföldrajzi jelenségek is módosítanak.

Kitekintve a Kárpát-medencéből nyugat felé, nyilvánvaló, hogy a hazai területhasználati módok és lehetőségek nem egyedülállók.

A példaként választott Franciaország több mint 13 ezer kilométernyi tengerparttal egészen más jelleget mutat, mint a Kárpát-medence: a lehetőségek és feladatok különböznek.

Alkalmat kínált az összehasonlításra egy régebbi normandiai utazásom többek között Mont-Saint-Michel híres szigetétől a La Manche árapály-síkságától Cherbourg környékéig eső részen, ahol a második világháború öldöklő küzdelmeit is idéző képeket őriz a vidék. A táj történetileg meghatározott mezőgazdálkodási-erdészeti sajátosságokat mutat. Így vált egy turistaút egy tájtörténeti kutatásokat elindító vizsgálattá. A sajátos földhasználat kezdetei már a vaskorban más irányt szabtak a földművelésnek, mint a Kárpát-medencében. Az úgynevezett bokázsok (les bocages) kialakulását nagyban mássá tette a tengerek közelsége (az Atlanti-óceán és az Északi-tenger), az éghajlati és más gazdaságföldrajzi különbségek, ami Normandia és a Kárpát-medence között fennállt. Szerencsés véletlen, hogy e sajátos agrárerdészeti művelési gyakorlatot sikerült megismerni.