0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 15.

Évszázados fás sövények Normandiában

A történelmi, etnikai és gazdasági hatásokra Európában mindenütt sajátos földhasználati módok alakították az amúgy is változatos földrajzi viszonyokat.

A dűlőutak egykor birtokhatárok, utak szerepét töltötték be, azóta viszont nagyrészt eltűntek. Elég csak az első katonai térképet lapozgatni (1782–1785), kiderül, hogy mennyit változott egy táj arculata és hasznosítása. Ezt a mezők formai változásaiban, de még inkább a gazdálkodás politikai, gazdasági és közigazgatási átalakulásában lehet nyomon követni. Franciaországban már védelmet élveznek a régi szélvédő sövények.

normandiai bokázs
Normandiai bokázs légi felvételen
(forrás: Wikipedia)

Tájtörténeti értékeink közé sorolhatók e területek, utak, dűlők nevei, amiket még akkor is őriz az emlékezet, ha mint hazánkban oly jellemzően, erőszakosan rendeztek át területeket. Példaként említhető a Három rózsa csárda (Albertirsa), a Három nyárfa a Törteli út mellett (Cegléd-Törtel), vagy a Saroktanya (Csongrád), amelyek emlékezete ma is pontos helyet jelöl.

Az évszázados következetes területhasználat ökológiai nyomokat hagyott a tájban, és mára ebből a történelmi dűlőutak, majorok, tanyák őriztek meg legtöbbet.

Általában szántóföldi táblákat, határrészeket választanak el egymástól a dűlőutak, amelyek dűlők végében, azok megközelítését szolgáló helyi jelentőségű keskeny szekérutak. Jellemzően rázós, kanyargós földutak, amelyek magasabb rendű utakhoz csatlakoznak. A történeti kutatások szerint a 13-14. században kaptak egyre nagyobb szerepet, igazodva a magyar falvak települési rendjéhez. Tanyás területeken nagy szerepük volt a tanyák bejárásában is.

Mucsi löszmélyút
Mucsi löszmélyút

Az 1970-es évek elejétől a pomológiai génforrásaink kutatásában olyan eredmények is születtek, amelyek lehetőséget kínálnak az egybevetésre az Európa más részein kapott adatokkal. Két okból tekintjük célszerűnek a kitekintést:

egyrészt a meglévő értékeink megőrzése, másrészt más vidékek hagyományőrzésének tapasztalatai miatt.
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: