A szőlő rügyei a tőke rendkívül fontos szervei.

A szőlőrügyek összetettek és vegyes felépítésűek. Összetettségük arra utal, hogy egyetlennek látszó rügyben a főrügy mellett mellékrügyek is vannak (általában kettő). Vegyes felépítésűek, mivel a hajtáskezdemény és a virágkezdemény is ugyanabban a rügyben található meg. Az eddig leírtak a vesszőkön jól látható, úgynevezett világos téli rügyekre igazak, amelyeket a hétköznapi nyelvhasználatban „szemeknek”, „gomboknak” neveznek. Ennél azonban sokkal többrétű a szőlő rügyeinek összessége.

Az elsődleges vagy téli rügyek a főrügyek, amelyek a vessző ízközein ülnek. Mindig az adott év hajtásain alakulnak ki és fejlődnek, a hajtásokon és a beérett vesszőn nyugalomban maradnak a következő év vegetációs időszakának kezdetéig, ha csak nem éri a hajtásokat mechanikai sérülés. Ezek a rügyek a hajtások növekedésével, fejlődésével egy időben képződnek a szárcsomókon, népies nevén a „bütykökön”. Legelőször a hajtás eredésénél alakulnak ki apró fejletlen rügyek (később még lesz szó róluk), majd fokozatosan a hajtáscsúcs irányába haladva, úgynevezett rügy­eme­letenként, ízközről ízközre lépdelve fejlődnek. Fejlődésüket külső (fény, hőmérséklet, kórokozók, kártevők) és belső (növényi növekedést és generatív szervképződést befolyásoló hormonok, tápanyag-ellátottság, vízháztartás) tényezők befolyásolják. A legtöbb szőlőfajta esetében a termékeny rügyek kialakulásához rendkívül fontos a megfelelő fény (40 000-60 000 lux), hőmérséklet (20 °C és 35 °C), valamint víz- és nitrogénellátottság.

A másodlagos vagy hónaljrügyek az adott vegetációs időben képződnek a rügyek bal oldalán (a hajtást szemből nézve), és ki is hajtanak. A belőlük fejlődő hajtásokat hívjuk hónaljhajtásoknak.

Az ezeken a hajtásokon fejlődött termést nevezzük másodtermésnek, vagy népiesen „Szent Márton-szőlőnek”.

A mellékrügyek a főrügy mellett helyezkednek el ugyanabban a rügyben, de kevésbé fejlettek. Fő szerepük, hogy kihajtanak, ha a főrügy károsodik (fagy, rovarkár által, mechanikai sérülés miatt), és átveszik annak a szerepét. Általában nem fejlődik bennük fürtkezdemény. Ha nem kell hajtaniuk, alva maradnak, akkor a fás részek vastagodása során a fejlődő bőrszövet befedi azokat és úgynevezett rejtett rügyekké válnak. Így az idősebb tőkerészekből is törhet elő hajtás, ami a tőke megifjítása során fontos.