Közös jellemzőjük, hogy támrendszerhez rögzítve fejlődnek a tőkék, igen változatos méretben és formában.
A kordonművelésnél lehet egy vagy két kart nevelni, a lugas forma esetében pedig szabályos, szabálytalan, és többemeletes forma egyaránt lehetséges, attól függően, hogy milyen növekedési eréllyel rendelkezik a fajta, illetve milyen teret akarunk vele betölteni, díszíteni.
A kordonművelésű tőke 20-180 cm magas, függőleges törzsön, ugyanabban a szintben vízszintesen, huzalos támaszrendszer mellett kialakított rövid vagy hosszú karból és a karon nevelt termőalapokból áll. Előnye, hogy egészséges, nagy teljesítőképességű, egysíkú, minőségi bor- és csemegeszőlő termesztésre egyaránt alkalmas.
Az egy- és kétszintes kordonművelés huzalos támasz mellett és ott alkalmazható, ahol a szőlőket télire nem kell takarni. Bár az utóbbi 10-15 évben nem a téli fagyok voltak jellemzőek, hanem a késő tavaszi fagyok okozták a problémát a friss hajtások károsításával. Ettől függetlenül a fagyra hajlamos, mély fekvésű területeken télire célszerű a tőke alját földdel takarni.
A középmagas kordonművelésekre az egy 60-90 cm magas törzs és egy kar jellemző. A nagyobb törzsmagasság már hosszabb metszést is lehetővé tesz, mint a hosszú csapos, esetleg rövid szálvesszős metszés, amihez magasabb lombfal, így szélesebb sortávolság szükséges.
A hosszú metszési elemhez a csercsapos váltómetszés szabályai szerint rövid, kétrügyes ugarcsap teszi lehetővé a szabályos metszést, két rügyéből ugyanis legalább két vesszőre számíthatunk a következő évre. Ebből a felsőt hagyjuk hosszúra, az alsót pedig ismét kétrügyes ugarcsapra metsszük.
mert a már letermett, funkcióját betöltött, előző évi hosszú elemet egy kis cserrésszel együtt lemetsszük, és vele együtt levágnánk az ugarcsapot is. A csercsapos váltómetszés, mint szabályos metszési mód, azon alapul tehát, hogy az ugarcsap mindkét rügye kifakad. Ahol ez kétséges, ott más metszésmódot kell választani.
