A lucernából rostmentes lucernafehérjét állítanak elő, amiben nagyon nagy lehetőséget látnak. A szabadalommal védett eljárásnak 75 százalékban ők, 25 százalékban a Debreceni Egyetem a tulajdonosa. Ezzel a lucernával 30 százalék fehérjét tudnak elérni, ám ennek megvannak a maga feltételei.

A növényállomány nem öregedhet el, zöldbimbósan kell betakarítani, s a levágott lucernát 1 órán belül el kell vinni a feldolgozóba. Az ebből készült rostmentes fehérjét a szója helyettesítésére használják, és ami a baromfi és a sertés tápjába korlátozás nélkül belekeverhető. Az ezzel etetett sertés minősége jobb, húsa ízletesebb, és a termelési paraméterei jobbak az átlagosnál. A 30 százalékos fehérjetartalom miatt a 15 tonnás átlagterméssel hektáronként 4,5 tonna fehérjét tudnak előállítani, tegyük gyorsan hozzá, öntözve.

Ezeket lehet közvetlenül kivonni és különböző növényi kultúrákon (algákkal, moszatokkal) tovább feldolgozni. Jelenleg ezzel a munkával igyekeznek minél nagyobb kört elérni, ezért a lehetséges feldolgozókkal már szerződést kötöttek.

A barnalevet korlátozott mennyiségben lehet szarvasmarhával itatni, óvatosan kell vele bánni, nehogy gondot okozzon. A lucernát májustól szeptemberig takarítják be, s ami a gyártás során még fehérje benne marad, azt pelletként hasznosítják. Ez utóbbihoz annyi megjegyzést kell fűzni, hogy amikor az energiaárak úgy elszaladtak, mint 2022-2023-ban, akkor ezt nem volt érdemes megcsinálni. Ám amennyiben a teljes folyamatot végigviszik, akkor náluk semmiféle hulladék nem keletkezik, ott minden hasznosul, amit a körforgásos gazdálkodás címszóval jellemeznek. A lucernából speciális szénabálázóval nagyon értékes szénát tudnak előállítani, és ez azért fontos, mert nincs az a mennyiség, amit az arab piac meg ne venne. Igaz ezt a fajta szénát nem lehet renden szárítani, mert ha megázik, a fehérjetartalmából legfeljebb 12 százalék marad. Ezzel szemben a TEDEJ-nél olyan szénát készítenek, ami megőrzi a teljes fehérjetartalmát, a szép zöld színét, és a legértékesebb lucernarészeket, mint a levelek, nem hagyják ott a tarlón. Ebből nem képződik mulcs, ami a pocokfertőzés melegágya, és ezért az ilyen lucernaállomány legfeljebb 3 évig bírja.

Természetesen ide kell a megfelelő, vékony szálú, nagy levelű, nagy vegetációt adó lucernafajta, amelyik az öntözést is meghálálja. Kutatásfejlesztésben ezt is megtalálták, s 20 éve alkalmazzák.