A talajtakaró növényfajok alapvető feladata az árnyékolás, hőszigetelés, a víz megőrzése, a gyomszabályozás. Legfontosabb feladatuk a szerves anyag körfogásának fenntartása a talajfelszín közelében, saját növényi maradványaik lebomlása és tápanyagként való hasznosulása révén. Másik fontos feladat a tápanyagok feltárása, illetve megkötése, gyűjtése. Ebből a szempontból a pillangós fajok speciális helyzetben vannak, a gyökérzetükön szimbiózisban élő nitrogénkötő baktériumok jelenléte miatt. Növénytakaró hiányában a feltárt és jelenlévő tápanyagok nem hasznosult és kötődött része mélyebb rétegekbe mosódik, így elveszik a haszonnövényeink számára.
Ezért is fontos a permakultúrás rendszerekben gyakran alkalmazott évelő fajok jelenléte, melyeknek mélyre hatoló gyökérzete felveszi és hasznosítja az egynyáriak és sekélyen gyökerezők számára már hasznosíthatatlan tápanyagokat a vegyeskultúrás termesztésben vagy az erdőkertrendszerben.
Számos faj gyökérzete kiválóan alkalmas erre, az utóbbi időben terjedőben van a talajművelő retek (tillage radish: Raphanus sativus var. longipinnatus) alkalmazása, amely vastag és mélyre hatoló gyökerével műveli a talajt. Az elpusztult talajtakaró növények gyökérzetének helyén kialakuló csatornák, járatok segítik a talaj átjárhatóságát, a levegő és víz bejutását a talaj mélyebb rétegeibe. A természetes és vetett talajtakarók és a kultúrnövényeink gyökérzete a talajélet kialakulásának fő forrása. A talajtakaró növényeink kiválasztásában fontos szempont a gyors kelés és növekedés, valamint a jó gyökérfejlődés (mustár, olajretek, bükköny), amelyek segítik a talaj lazítását a gyökérzetükkel.
