A felszín takarása a talajban élő mikro-, makro- és mezofauna számára rendszeres tápanyagforrást jelent, és megalapozza a diverz talajélet egymásra épülő szintjeinek kialakulását és működését. Ott valósul meg a tápanyagfelvétel a halszálgyökereken keresztül. Aktív mikrobatevékenység helyszíne a gyökérzóna, ahol a tápanyag- és ioncsere mikrobiális szinten zajlik.
A talaj élő rendszerében a mikorrhiza gombafonalak hálózata szolgálja a finomhangolást a lehetőségek és szükségletek között. A mikorrhiza-rendszer különösen a kevésbé kedvező feltételek esetén segíti a tápanyagok és a víz kedvező elosztását a talaj élő rendszerében, de csak vegyszermentes gazdálkodás esetén.
A permakultúrában a talajfelszín takarását az utóbbi időben kikísérletezett „chop and drop” (vágd le és dobd le) módszerrel valósíthatjuk meg, ami különösen alkalmas az erdőkert létesítése során a szukcessziós folyamatok kihasználására és felgyorsítására. A módszer alkalmazásának feltétele a sűrű ültetés, telepítés. A fák, cserjék növekedésével a szukcessziós folyamatok előrehaladtával mulcsra vágjuk azokat a növényeket, amelyek akadályozzák a rendszer egységes fejlődését. Folyamatosan szelektálunk a területünkre legalkalmasabb fajok meghagyásával.
A talajtakaró anyagok megválasztásával, például szalma alkalmazásánál számolnunk kell a talaj nitrogénveszteségével, mert a hosszú szénláncú cellulóz lebontásához a talajbaktériumoknak nitrogénre lesz szükségük, amit a talajból vonnak el.
