Az emberi népességhez tartozó háziállatok számát pedig remekül szemlélteti az, hogy csak a világ házityúk-állományának biomasszája több, mint az összes vadon élő madáré együttvéve!

Vajon érdemes-e ezek után törpehörcsögünk tizedmilliméteres ökológiai lábnyomával foglalkozni? Nos, a kedvencként tartott törpehörcsögök valóban nem okozhatnak ökológiai katasztrófát. Az persze más kérdés, hogy őket is lehet „környezettudatosan” tartani, például ha terráriummá újrahasznosított akváriumban tarjuk őket.

A nagyobb társállatoknak azonban valóban lehet ökológiai lábnyomuk. Nemcsak a táplálásuk miatt, hanem, teszem azt, azért, mert sok energiát igényel a tartásuk, világításuk, fűtésük, sokat esznek stb. Mind közül a legnagyobb ökológiai lábnyomuk a szabadon engedett vagy megszökött házi kedvenceknek van. Gondoljunk csak a floridai Everglades mocsár több ezerre duzzadt, eredetileg Délkelet-Ázsiában élő tigrispiton állományára! – Lám-lám, a láb nélküli kígyónak is van ökológiai lábnyoma! Ezek a hüllők felettébb károssá váltak a terület ökoszisztémájára nézve, de említhetjük az invazív fajként nálunk is jelenlévő ékszerteknősöket is,

nem beszélve arról, hogy a túltenyésztett divatfajták vásárlása gyakran azzal jár, hogy az eb nem egészséges: például allergiás a csirke- vagy marhahúsra, így csak speciális kosztot kaphat. Az ember ételmaradéka pedig a kukába kerül. A kutyák, különösen a kóbor vagy csak kóborló (tehát otthonról elcsavargó, majd visszatérő) egyedek a természetben is nagy károkat okozhatnak: legyűrik a vadat, megfogják a kisemlősöket.