Azzal, hogy az ősi emberszabásúak megtűrték maguk mellett a rájuk veszélytelennek tűnő macskafélét -a házi macskát-, tudtukon kívül a Toxoplasmát is köreikbe fogadták. A DNS-ünk is árulkodik arról, hogy ez a parazita befolyásolta a főemlősök fejlődését. Egyik génünk kikapcsolódott annak érdekében, hogy könnyebben túléljük a fertőzést. Sok-sok állatfaj -amely evolúciója nem a macskafélékkel együtt zajlott- nem tudott ilyen védekezési taktikát kifejleszteni, számukra végzetes a toxoplazmózis. Különösen rémes a helyzet azokon a helyeken, szigeteken, ahol eredetileg nem honosak a macskafélék.

Rafinált manipulátor

Márpedig számára a végcél a macska bélrendszere, hiszen csak ott képes ivarosan szaporodni. Ennek érdekében óvatlanná, sőt már inkább vakmerővé teszi az egereket, kikapcsolja bennük a macskákkal kapcsolatos zsigeri félelmet, még a vizeletükhöz fűződő irtózást is. A Toxoplasma eléri azt, hogy szó szerint vonzónak találják a macskapisit. És hogy incselkedjenek a macskával. Vagyis hogy gyakorlatilag áldozzák fel az életüket. Így aztán könnyen levadászható zsákmányt biztosít a macskáknak. Akik előzékenyen eleget tesznek a kötelességüknek. A macska tálcán kapja a prédát, de cserébe szét kell szórnia a környéken a Toxoplasma oocisztáit. És mivel a macska valamikor úgyis kakilni fog, ezt kipipálhatjuk.

És vajon velünk mit tesz?

Mindez talán éppen azt szolgálná, hogy a zavarodott, figyelmetlen, felelőtlenebbül viselkedő, esetleg életunt egyedeket könnyebb legyen levadászni? Hiszen bennünk is ott rejtőznek azok a bizonyos parazitacsomagok, amelyek ki akarnak kerülni agyunk börtönéből, hogy végre eljussanak rendeltetési helyükre, egy macska bélrendszerébe.