És mi történt azután? Bolygónk nem egy békés játszótér. Itt minden élőlény minden egyes nap az életéért harcol. Szóval mivel mindenki igyekszik túlélni, elkerülhetetlen, hogy ne ütközzenek az érdekek.
Kompromisszumot nem ismerő csúcsragadozók
Számukra nincs más lehetőség. Vagy vadásznak, vagy meghalnak. Akkor sem szívbajosak, ha távolabbi családtagjaikra kell támadniuk. Amikor az élet a tét csupán a gyorsaság, az erő és a leleményesség számít.
Megkeserítették az ősi emberfélék életét
És ha tehették könnyűszerrel el is vették azt. Az ősi vadcicusok ügyesek, gyorsak és az emberszabásúakhoz illetve emberfélékhez képest hatalmasak voltak. Nesztelenül tudtak lopakodni, lesből támadtak, felkapaszkodtak a fákra, láttak sötétben és lehetetlen volt elfutni előlük. Az emberfélék nagyon sokáig kedvelt zsákmányállatnak számítottak. Ez a gyenge, lassú és védtelen faj nem lehetett az ellenfelük. És erről a dél-afrikai barlangokból és a dmanisi régészeti lelőhelyről előkerült csonthalmok is tanúskodnak.
Félelmetesen vonzó
Őseinknek megtetszett a hús és a csontvelő, pláne hogy alig kellett tenniük valamit azért, hogy megszerezzék. Így aztán rászoktak arra, hogy kihasználják a macskák képességeit és utánuk illetve az elejtett prédáik maradéka után szimatoljanak. A kardfogú tigrissel igazán jól járhattak, mivel agyarszerű szemfogaik a vadászatot segítették ugyan, de evéskor nem voltak túl praktikusak, így rengeteg maradékot hagytak. Amire az emberfélék szíves örömest rávetették magukat. Aztán a könnyen jött ételből származó energiát testük, különösképpen az agyuk továbbfejlesztésére fordították.
Ugródeszka
Kifejlesztették a beszédet, hogy megkönnyítsék az együttműködést, pontosabban tudják kifejezni magukat és jobb terveket szőjenek a táplálékszerzésre. Csiszolták az eszköz- és fegyverkészítési technikájukat. Tehát az állandó fenyegetettség volt akkoriban a legfőbb motiváló erő a fejlődésre.
Ezért kétszeresen is „hálásak lehetünk” nekik. A macskák révén ingyen élelemhez jutottunk. Később pedig felébresztették bennünk a harciasságot, és arra kezdtünk törekedni, hogy ne kelljen mindig kiszolgáltatottnak éreznünk magunkat. És ne kelljen folyton menekülünk. Valószínűsíthető, hogy először még csak biztonságosabb életre vágytunk, de később már föléjük akartunk emelkedni.
Amikor a gyűjtögető, mindenevő, ősi emberfélék már nem csak megvédeni akarták magukat, és rákaptak a húsra; egyre komolyabb fegyvereket kezdtek készíteni, hogy maguk is vadászhassanak; egyenrangú felekké akartak válni a macskák elleni harcban; sőt, egy idő után már az lebegett a szemük előtt, hogy a csúcsra kerüljenek, ekkor a macskafélék számára megkezdődött a visszaszámlálás.
Ez is érdekelheti:
