A fajtaklub feladatául tűzte ki a fodrostollú magyar lúd eredetének tisztázását is, ugyanis azt eddig pontosan nem tudták meghatározni.
Történelmi források alapján vélelmezik, hogy a parlagi ludak változataiban jelent meg először a fodros tollazat az 1800-as évek első felében. A magyar portákon az 1840-es években már elterjedt volt, asztraháni, vagy szevasztopoli lúdnak is nevezték. Sőt a szevasztopoli lúdnak európai fajtastandardja is létezik.
A fodros, vagy más neveken bolyhos, dunai, rongyos, szalagos lúd geneteikája szinte teljesen megegyezik a magyar lúdéval, a fodros tollazatot egy génmutáció (F, frizzeled) okozza. Négy színváltozatát ismerjük: fehér, szürke, tarka és sárga.
fotó: Fodros Tollú Magyar Lúd Fajtaklub
Az elmúlt négy évben három új fajtaklub alakult meg az MGKSZ-en belül: a fodrosludat tenyésztők mellett az alföldi dudoros postát, illetve az alföldi parasztgatyás galambot tenyésztők fajtaklubja.
A MGKSZ fajtaklubjai egyébként nem „csak úgy” találkozgatnak. Célokat, feladatokat határoznak meg a maguk számára, fontosak a találkozások és az eredmények rögzítése is.
A fodros magyar lúd esetében például ilyen feladat egyebek mellett egy olyan fajtastandard megalkotása, amelybe beleférnek a fajta szín-, tájegységi, illetve tollforma szerinti változatai is. Mert itt a Kárpát-medencében a mell tollazata is lehet göndör vagy sima. Utóbbinál a rongyos/szalagos tollak csak a vállnál kezdődnek…
Ez is érdekelheti:
