Egynemzedékes, sok tápnövényű faj. Elsősorban a szőlőt kedveli, de egészen más növényeken is felbukkanhat, így a nyárfán vagy a kajszibarackon.
ezért akár a fejlődési alakok száma is eltérhet; persze nem egy országon belül, hanem távoli országok között. Ez teszi szükségessé a külföldi adatok adaptálását és alapozza meg a hazai vizsgálatokat.
A telelő szőlőn messziről rikít a korábbi évben meghízott és fehér viasz- zsákot képzett nőstények elhalt teste, de ezekkel a képletekkel már nincsen dolgunk, azok élettelenek. A telet a vesszőn lévő, parányi, 1-2 milliméteres nőstények vészelik át, amit leginkább csak mikroszkóp alatti vizsgálatnál vehetünk észre.
Amikor a petezsák magától kissé felreped, utat enged a már kikelő, sárgás színű, egy milliméteres rajzó lárváknak. Ezek tömegével lepik el a vesszőhöz közeli leveleket, ahol akár szabad szemmel is megfigyelhetők, és a petezsák fehér háttere is könnyíti a rajzás megkezdődésének megfigyelését. Naptár szerint ez június közepén történik
Magyarországon (2023-ban). A petezsákban sorban álló lárvák ezreinek előjövetele nagyjából egy hónapig tart, tehát a rajzás meglehetősen elhúzódó. A rajzó lárvák (L1) pár nap alatt letelepednek a levélen, ami azt jelenti, hogy a hosszú szúrósertéjüket a levéllemezbe mélyítik, és megkezdik a táplálkozást, azaz a szívogatást.
Ezek folytatják a táplálkozást, és újabb vedlésbe kezdenek, azzal a harmadik lárvastádium (L3) is kialakul július második felében. A lárvák folyamatos táplálkozásuk eredményeként rengeteg mézharmatot ürítenek, ami az alsóbb levelekre és a bogyókra cseppenhet.
