ÖRDÖGI KÖR
A legnagyobb – fogalmi – bizonytalanság és félreértés a lovasedzői szakmát övezi. Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a lovas szolgáltató tevekénységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet értelmében „lovagoltatás, lovas oktatás, terep- vagy túralovagoltatás, fogathajtás, fogathajtás-oktatás, fogatoztatás, lovasbemutató esetében a szakmai tevékenységért felelős személy által kijelölt személynek a) középfokú lovastúra-vezetői, b) lovaskultúra oktató vagy lovastanár (hippológus) és -szervező felsőfokú szakirányú továbbképzést igazoló, c) lovas sportágban szerzett ca) alapfokú sportoktatói, cb) középfokú sportedzői, cc) felsőfokú szakedzői, cd) okleveles szakedzői képesítések közül legalább egy képesítéssel, vagy d) lovas sportágban nemzetközi sportszövetség által akkreditált edzőképzésben szerzett végzettséggel kell rendelkeznie”.
A hazai lovardákban pozitív tendencia figyelhető meg erre vonatkozóan, azaz egyre inkább törekszenek arra a munkaadók, hogy visszaszorítsák a fekete foglalkoztatást. A legtöbb helyen már alapelvárásnak tartják, hogy az oktatói vagy edzői feladatköröket ellátó személyek rendelkezzenek valamiféle papírral, amely igazolja, hogy törvényesen dolgozhatnak.
Teljes megelégedésre azonban koránt sincs még ok, lévén egyrészt ezen túlmenően általában nem cizellálják a követelményeket, másrészt még mindig inkább tapasztalati úton határozzák meg, hogy milyen szintű lovasoknak ki, milyen típusú órákat tarthat, mintsem a megszerzett tanúsítvány szintje szerint.
A probléma gócpontját ez az ördögi kör adja. A tanulók szempontjából sokkal költség- és időhatékonyabb egy hónapok alatt elvégezhető kurzus teljesítése, mint végigjárni az egyetemi diploma megszerzéséig vezető utat, főleg úgy, hogy a két oklevél között a mindennapi munkában egyelőre kevés helyen tesznek különbséget.
A szülők, tanítványok részéről ez a tág keretrendszer azt követeli meg, hogy egyénileg alakítsanak ki egy szubjektív szempontrendszert, ami alapján el tudják dönteni, hogy kitől szeretnének tanulni. A kritériumok prioritási sorrendjében sokszor előbbre sorolják a papírnál az adott tréner saját vagy tanítványaival elért versenyeredményeit, a sporthoz való hozzáállását, az alkalmazott módszereit, az elismertségét szakmai körökben, vagy összességében a ló-, valamint lovassportokban való jártasságát. Mindezek indokolják azt is, hogy jelenleg miért nem indul lovasedzői mesterképzés az országban.
