Csak együtt sikerülhet
Ágazati becslések szerint 2022-ben 11,5-12 ezer hektáron termesztettünk borsót, noha nehéz volt a párbeszéd a termelők és feldolgozók közt, aztán tavaly jobb árat ígértek az üzemek, így valamelyest nőtt a felület, 12-13 ezer hektárra. Az öröm azonban nem tartott sokáig,
Ebben már nem várható változás, ezért sokkal fontosabb kérdés, hogy mire számíthatunk jövőre, hangsúlyozta Fröhlich András, és szintén visszautalt a csemegekukoricára. Ahhoz ugyanis, hogy legyen hazánkban zöldborsótermesztés és -feldolgozás, mindenekelőtt a csemegekukorica helyzetét kell stabilizálni. A kettőt együtt kell kezelni, és bizakodásra adhat okot, hogy csemegekukoricából a nehézségek ellenére erős a piaci pozíciónk, amíg borsóból – ahogyan a számok is mutatták – nem vagyunk meghatározó szereplők.
Tehát hiába tudunk jól termeszteni, mindezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkánk során, alkalmazkodni kell hozzájuk. Fel kell készülni a szélsőséges csapadékeloszlásra, illetve a csapadékhiányra, valamint az átlaghőmérséklet növekedésére. Bár szeretjük magunkat sajnálni, a versenytársak sincsenek jobb helyzetben, hangsúlyozta a szakember, előnyt pedig az adhat, ha a termelők és a feldolgozók együtt gondolkodnak, támogatják egymást.
Az EU klímasemleges és fenntartható gazdaságra való áttérését célzó zöld megállapodásban 27 intézkedést nevez meg több 2030-ig teljesítendő számszerűsített célértékkel. Ebben szerepel egyebek közt, hogy a 2017-es bázisévhez képest a növényvédőszer-használatot felére szeretnék csökkenteni, miközben számos hatóanyagot kivonnak. Ez is mindenkit sújt az EU-ban, és például Hollandiában már betiltottak olyan csávázószert, amit nálunk még engednek, árulta el az előadó.
Mivel eddig semmi sem történt e téren, mindössze hat évünk van a megvalósításra. Szintén nagy léptekben kell haladni, hogy teljesüljön az ökológiai területek arányának 8-ról 25%-ra növelése. Ha kötelező lesz a pillangósok termesztése, az lendíthet a zöldborsó termesztésén is, ráadásul még támogatást is jár majd érte.
