Látogatók, bemutatók

Bármennyire is úgy néz ki ez a tanya, mintha falusi vendéglátásra rendezkedett volna be, itt nem várnak látogatókat, nincs lehetőség se kocsikázásra, se evésre-ivásra. Kivéve, ha pápai óvodás valaki, mert László tavaszonként vendégül látja itt egykori óvodája mai csöppségeit. A gyerekek akkor megnézik az állatokat, a baromfikat, lovakat, a mentett őzikét és még kocsikáznak is. De László inkább arra fordít sok időt, hogy a szép fogata jó is legyen.

– A kiállításra való felkészítés hosszú ideig tart. Először párban vannak bekocsizva a lovak kettesével, aztán szoktuk összerakni, összekocsizni az ötösfogatot. Azért is kell nagyon jól összeszoktatni a fogat lovait, mert azon a népies parasztszekéren, amit a kiállításokon bemutatunk, nincsen fék, így sok idő, míg a lovak és a hajtó is megtanulja, hogyan kell ezzel menni, manőverezni.

Az a szerencse, hogy a magyar hidegvérű fajta nagyon könnyen kezelhető, és persze ezek a lovak nyugodt vérmérsékletűek. A fajta könnyen tanítható is, ha van már egy jól betanított ló, az hamar megtanítja a többit is. Ha akad egy-egy akaratosabb egyed, akkor azt nem tesszük be a fogatba, újat is csak egyet-egyet. A legtapasztaltabbakat fogjuk be hátra, a fiatalokat meg előre. De emlékszem arra, amikor édesapámmal áprilisban kezdtünk el foglalkozni öt fiatal lóval, és bizony októberre állt csak össze a fogat.

László egyébként váltogatja a színeket, a feketékből és a szürkékből is szokott összerakni bemutatófogatokat. Én magam is emlékszem olyan bemutatóra, ahol hátul volt két fekete, elöl pedig három szürke.