Szerzők: Dr. Folcz Ádám, Kis Enikő
A Natura 2000 területek kijelölése valamennyi EU-tagállamban a csatlakozás feltétele volt.
Ma Magyarország területének 21 százaléka (1,99 millió hektár) tartozik a hálózathoz. Ezen területek és az ott található vadon élő állat- és növényfajok védelmével hozzájárulunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos természetszerű területeket – beleértve az erdőket, legelőket, mezőket, nádasokat, folyókat, tavakat stb. – különleges védelem illet, és úgy kell vagy lehet rajtuk gazdálkodni, hogy hosszú távon fennmaradjanak.
A Natura 2000 területek létrehozását az emberi szükségletek kielégítése miatt egyre inkább beszűkült természetközeli élőhelyek indokolták. A gyepek kiterjedése az utóbbi húsz évben a kétharmadára csökkent, amely nagyrészt az állattartási szokások megváltozására és a gyepek beszántására vezethető vissza. A szántókon és a művelés alól kivett területeken már csak ott találunk természetszerű erdőket és főleg jelentős kiterjedésű, összefüggő, jó minőségű gyepeket, ahol azok valamilyen módon védelem alatt állnak.
Kiemelten fontosak azok a bennszülött fajok, amelyek csak a Kárpát-medencében fordulnak elő. Ilyen például a pilisi len (Linum dolomiticum) és a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). A Natura 2000 védelem gyakorlati megvalósulásáért megalkották a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelveket (szabályozások a kötelezően elérendő célok érdekében). A védettséget élvező területeket az ott található, általában veszélyeztetett, sérülékeny, ritka, úgynevezett jelölőfajok és élőhelyek alapján határozták meg.
A Natura 2000 területeken történő gazdálkodás során a természetvédelem céljait kell előnyben részesíteni. A magyarországi Natura 2000 területek megőrzésére a 275/2004-es kormányrendeletben megállapított szabályok vonatkoznak. Hazánk ezen területeire tájegységenként külön-külön kezelési tervet készítenek. Ezekben foglalják össze azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével az adott élőhelyek fenntartása és minősége biztosított lesz. Bár ezek a tervek csak ajánlások, nem előírások, fontos iránymutatást adnak a területek kezeléséhez a gazdálkodóknak.
Az erdő kezelésére időbeni és térbeni szabályok egyaránt vonatkoznak. Az erdei életközösség védelmében fontos, hogy lehetőleg akkor dolgozzunk, amikor azt a legkevésbé zavarjuk: főleg télen, nyugalmi állapotban. Nem végezhetők gazdálkodási tevékenységek például a madarak költési, vagy éppen vízpartokon a békák vonulási időszakában, és vegyes virágok virágzásakor sem.
