A szívvel-lélekkel kertészkedők ugyanakkor mindig előre gondolkodnak, terveket szőnek a jövőre vonatkozóan a szőlő növényvédelme szempontjából is. Az elkövetett kisebb-nagyobb hibák mellett mindig vannak olyan tényezők is, amelyekre nincs közvetlen ráhatásunk. Ez pedig nem más, mint az időjárás.

Az elmúlt év időjárása sok tekintetben emlékezetes és meghatározó volt. Az átlagosnál melegebb és csapadékosabb 2022/2023-as téli időszakot egy közel átlagos hőmérsékletű (március, május melegebb, míg április hidegebb volt a megszokottnál) és továbbra is csapadékos tavasz követte. A szőlő kártevői és kórokozói is sikeresen teleltek, termesztési, növényvédelmi technológiából, esetleg egy-egy terület speciális kitettségéből adódóan számíthattunk csupán kismértékű téli pusztulásukra.

Erre bizonyítékként szolgált a tavalyi évjárat is: a peronoszpóra és a lisztharmat tüneteinek megjelenése a szokásosnál valamivel korábban, már a virágzás előtt jellemző volt.

E korai fellépés következménye a betegségek járványos mértékű fertőzése lett.

Ez a késlekedés azonban nem tartott sokáig, ugyanis amikor a napi középhőmérsékletek tartósan 10-13 °C fölé emelkedtek és egy-egy nap eső is hullott, május második dekádjára bekövetkezett a szőlőperonoszpóra és a lisztharmat első fertőzése. Ugyanekkor pedig már a feketerothadás levéltünetei (krémszínű foltok) is gyakorivá váltak a fertőzött kertekben. A lisztharmat első tüneteit lombon május utolsó hetében, míg a peronoszpóra első levéltüneteit egy héttel később figyeltük meg a szőlő 40-50 cm-es hajtáshosszúságánál, a legtöbb csemegeszőlő-fajta virágzásának kezdetén. A gyakorta felmelegedő, majd ismét lehűlő, a virágzás teljes ideje alatt kifejezetten csapadékos, tartósan párás (>75% relatív páratartalom) időjárásban nem feledkezhettünk meg a virágzáskori botrítiszes fürtfertőzés elleni megelőző védelemről sem.