0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 13.

Gyepet a szőlősorok közé! De milyet?

Az ÖMKI célként fogalmazta meg, hogy a termelőkkel közösen dolgozzák ki a környezetkímélő, klímaváltozásnak ellenálló és gazdaságilag is fenntartható szőlőművelést elősegítő agroökológiai praktikákat és segítsék azok gyakorlatban való elterjesztését

Az intenzív mezőgazdasági és kertészeti termelés következtében kialakult „agrársivatagok” megjelenésével egyre több fenntarthatósági probléma merült fel, a talajeróziótól kezdve a megporzó- és a kártevőket gyérítő ragadozószervezetek számának csökkenésén keresztül az élelmiszerbiztonságig.

Az olyan, erősen hagyományokra épülő, de folyamatosan fejlődő ágazatokban, mint a szőlőművelés, a sikeres gazdák mindig is fontosnak tartották, hogy tevékenységük generációról generációra jó minőségű alapanyagot, így biztos megélhetést legyen képes termelni, a környezet megóvása mellett.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai és együttműködő partnerei egy tervezői műhelymunka során szeretnék osztották meg tapasztalataikat a különböző sorköztakaró növényzet fenntartható szőlőtermesztésben való alkalmazhatóságáról.

ömki szőlő sorközművelés

A tervezői műhelymunka nem titkolt célja a kutatási együttműködések kibővítése, olyan, az Egri borvidéken és Mátrai borvidéken gazdálkodó szőlőtermelőkkel, borászatokkal, akik az előadások, beszélgetések után bekapcsolódnának kísérleti helyszínként a munkába. Az ÖMKI célként fogalmazta meg, hogy a termelőkkel közösen dolgozzák ki a környezetkímélő, klímaváltozásnak ellenálló és gazdaságilag is fenntartható szőlőművelést elősegítő agroökológiai praktikákat és segítsék azok gyakorlatban való elterjesztését.

Miglécz Tamás, az ÖMKI projektvezető kutatója felhívta a figyelmet, hogy legfontosabb cél a lejtős területeken a lassítani a víz lefolyását, illetve segíteni a nedvesség beszivárgását a talajba. Első lépésként fel kell mérni a területet botanikai szempontból. A természetes gyomflóra megoldást jelenthet, amennyiben megfelelő irányba tudjuk terelni a növényzet fejlődését. Ennek gyakran gátat szab az ültetvény magkészlete és környezetének degradált növényzete. Az így létrehozott takaró gyakran megreked egy ökológiai szempontból fajszegény – főként szélbeporzású – állapotban. Az inváziós fajok fokozott veszélyt jelenthetnek. Ugyanakkor javára kell írni, hogy olcsó eljárásról van szó.

Az időszakosan vetett takarónövényzet általában valamilyen gabonaféle, néhány pillangóssal kombinálva. Főként szárazabb termőhelyekre ajánlják. Bár a talaj lemosódásától véd, ugyanakkor minden évben újra kell vetni. A tapasztalatok szerint egy stabil ízeltlábú közösség létrejöttét is akadályozza.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: