Az intenzív mezőgazdasági és kertészeti termelés következtében kialakult „agrársivatagok” megjelenésével egyre több fenntarthatósági probléma merült fel, a talajeróziótól kezdve a megporzó- és a kártevőket gyérítő ragadozószervezetek számának csökkenésén keresztül az élelmiszerbiztonságig.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai és együttműködő partnerei egy tervezői műhelymunka során szeretnék osztották meg tapasztalataikat a különböző sorköztakaró növényzet fenntartható szőlőtermesztésben való alkalmazhatóságáról.
A tervezői műhelymunka nem titkolt célja a kutatási együttműködések kibővítése, olyan, az Egri borvidéken és Mátrai borvidéken gazdálkodó szőlőtermelőkkel, borászatokkal, akik az előadások, beszélgetések után bekapcsolódnának kísérleti helyszínként a munkába. Az ÖMKI célként fogalmazta meg, hogy a termelőkkel közösen dolgozzák ki a környezetkímélő, klímaváltozásnak ellenálló és gazdaságilag is fenntartható szőlőművelést elősegítő agroökológiai praktikákat és segítsék azok gyakorlatban való elterjesztését.
Miglécz Tamás, az ÖMKI projektvezető kutatója felhívta a figyelmet, hogy legfontosabb cél a lejtős területeken a lassítani a víz lefolyását, illetve segíteni a nedvesség beszivárgását a talajba. Első lépésként fel kell mérni a területet botanikai szempontból. A természetes gyomflóra megoldást jelenthet, amennyiben megfelelő irányba tudjuk terelni a növényzet fejlődését. Ennek gyakran gátat szab az ültetvény magkészlete és környezetének degradált növényzete. Az így létrehozott takaró gyakran megreked egy ökológiai szempontból fajszegény – főként szélbeporzású – állapotban. Az inváziós fajok fokozott veszélyt jelenthetnek. Ugyanakkor javára kell írni, hogy olcsó eljárásról van szó.