A lombvesztés miatt a képződött termőtestek tőketörzsre történő lemosódásában a közel átlagos októberi esők játszották a főszerepet. A kifejezetten csapadékos novemberre az ültetvények többségén bekövetkezett a 80-100%-os lombhullás. Ez a helyzet valamelyest hozzájárult a lisztharmat áttelelő képleteinek a gyérüléséhez, ugyanis a lombbal együtt a talajra hulló kazmotéciumok túlélésének esélyét nagyban csökkentik a lebontó szervezetek.
A peronoszpóra áttelelése és idei jelentősége még kérdéses, ugyanis a betegség magas fertőzési nyomására akkor számíthatunk, ha csapadékos telet csapadékos tavasz követ.
A betegségek közül a feketerothadás fennmaradásának az esélye a legnagyobb, ugyanis a fertőzött fürtökön kialakult termőtestek telelését az időjárás kevésbé befolyásolja. Nagyon fontos tehát a fertőzött fürtök összegyűjtése, eltávolítása az ültetvényből. Ezen kívül a fertőzött lomb aláforgatásával tovább csökkenthetjük a kórokozó mennyiségét.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegségének terjedése sajnos töretlen az ország szőlőtermesztő vidékein. A téli időjárás gyérítő hatására ez esetben nem számíthatunk, mert a kórokozó télen lehúzódik a gyökerekbe. A betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca számára is kedveznek a hazai áttelelési körülmények, a kéregrepedésekbe lerakott tojások túlélési esélye az időjárás hatására kevésbé csökken. Tavaly a vektor egyedszáma nagyon változó volt az ültetvényekben, a lárvakelés, lárvafejlődés időszakában átlagosan 2-3 lárvát találtunk 100 levélen. A kabóca fitoplazma-terjesztő szerepe kevésbé függ az egyedszámtól, mert viszonylag kevés vektor is képes átvinni a betegséget az egészséges növényekre, ami legfeljebb kisebb intenzitású terjedést eredményez.
Ha még nem tettük, akkor mihamarabb távolítsuk el a korábban megjelölt tünetes növényeket, és készüljünk fel az amerikai szőlőkabóca ellen az olajos lemosó permetezések elvégzésére.
A kártevők közül az atkák (szőlőlevélatka, szőlőgubacsatka) előfordulása, felszaporodása többnyire gócszerű, olajos lemosó permetezés és állományvédelem mellett azonban nem jelentős. A tavalyi év kevésbé kedvezett kártételüknek a gyakori csapadékos és változó hőmérsékletű időszakoknak köszönhetően. A száraz, meleg periódusokban volt a kártevőknek esélye az intenzív kártételre és kisebb mértékű felszaporodásra, ezért ahol ez volt tapasztalható, főleg a nyár második felében, ott a kialakult népesség biztos telelőre vonulása és áttelelése megvalósulhatott.
Tavaly az ültetvények többségén a tarka szőlőmoly imágói jóval később (április 24-én) jelentek meg a megszokotthoz képest. Az első nemzedék rajzása intenzív volt, a korábbi évekhez hasonlóan nagy egyedszámmal. Ebből már számítani lehetett volna a lárvák nagy számú megjelenésére, kártételére, de nem így alakult. Ennek oka valószínűleg a tojásrakás és lárvakelés körüli időszak időjárása, ugyanis jelentősen csökkent a hőmérséklet, amihez nagy mennyiségű eső is társult.
Az egyes fejlődési stádiumok kialakulásához 6-7 nap szükséges optimális körülmények között, ez alatt azonban elhúzódó lárvafejlődés vagy adott esetben nagyobb arányú mortalitás is bekövetkezhet. Ezen felül a kártevő fejlődése és kártétele számára kedvezőbb a száraz időjárás, ami csak rövid ideig tartó időszakokban volt jellemző. A gyakori esőzések tartósan magas páratartalommal párosultak, ami szintén hozzájárulhatott a tarka szőlőmoly alacsony (észlelési szintű, 1% alatti) lárvanépességéhez. Az első nemzedék alacsony lárvanépességéből várható volt a 2. nemzedék kisebb létszáma, amiből a kártevő lárvák észlelési szintű fellépése következett. Ezek alapján a tarka szőlőmoly alacsony áttelelő populációjával számolhatunk az idei évre, de a feromoncsapdás rajzásmegfigyelés természetesen nem hagyható el.
Ez is érdekelheti:
