Modern közösségi kertek: a kezdetek

Amerikai Egyesült Államok – New Yorkban kezdődött

A mai értelemben vett városi közösségi kertekről igazából a hatvanas évek legvégétől beszélhetünk, amikor Liz Christy és csapata, a Zöld Gerillák (Green

Liz Christy és aZöld Gerillák, a mai értelemben vett közösségi kertek úttörői

Guerillas) közösségi kertet alapítottak New York egy elhagyatott utcasarkán (Bowery Houston Farm and Garden, 1972), melyet számos további követett. A városi kertmozgalmak az 1968-as diákmegmozdulások lecsengése után jelentek meg, ezek a zöldmozgalmak vitték tovább a diáklázadások lendületét.

Érdekes módon a magyarországi rendszerváltás is ökológiai-környezetvédelmi mozgalomként indult, a Duna szabályozása és az erőműépítés ellen küzdő Duna Kör révén.

New York az 1960-70-es években erős gazdasági válságot élt át, katasztrofális szintre süllyedt a közbiztonság, tele volt a város üres foghíjtelkekkel, csődbe ment gyárakkal, rozsdaövezetekkel, grundokkal, amelyek vonzották a bűnözést. A Zöld Gerillák mozgalom egyik célkitűzése a bűnmegelőzés volt, az üres városi területek illegális elfoglalásával, zöldítésével és állandó jelenléttel, valamint az egymásra odafigyelő szomszédsági közösségek alapításával. Érdekes viszont, hogy a város csak 2013-ban fogadta el a közösségi kertek jogi státuszát és vette be őket a városi zöldkataszter-rendszerbe. Mindez Michael Bloomberg polgármestersége alatt történt.

Azóta létrehozták a Green Thumb szervezetet (Zöld hüvelykujj, a jó kertész ismérve), amely a városi közösségi kertek központi támogatását végzi, ez a cég a „New York-i Főkert”, és jelenleg 550 közösségi kert tartozik hozzá.

Amerika egyik Victory Gardenje a második világháború idején
(Philadelphia, 1943)

Az American Community Gardening Association nonprofit kertszövetséget pedig 1978-ban alapították meg, ez az Egyesült Államok és Kanada közösségi kertjeit szervezi és 14 ezer regisztrált kertet tart nyilván. Ez a mozgalom már nemcsak az élelemtermelésről szól – bár mindenképpen jelen lévő tényező a rohamosan növekvő infláció, az olajválság, a városok elszegényedése, a lecsúszó csoportok felkarolása –, hanem egyben a városok élhetőségét is javítani kívánja.

Célja összekovácsolni az egymás mellett élő embereket, etnikumokat, lokális szinten választ próbál adni a környezetrombolásra, és sok esetben alternatív kulturális helyszíneket hoz létre.

Érdekes újdonság, hogy az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban a válságba került városok és közösségek újra rátaláltak a válságkert-mozgalomra, ilyen például a mai Detroit. Az „autóváros” valaha az USA egyik leggazdagabb települése volt, az autógyártás fellegvára, mára viszont egy végletekig lepusztult, jövőtlen, a legélhetetlenebbek között emlegetett metropolisz. Az elmúlt években elindult az önellátó kertmozgalom, hasonlóan a nagy gazdasági világválság válságkertjeihez, ahol a túlélésért termelnek.