Kuba – a válságkertek országa
A másik példa Kubából származik, a kilencvenes évek elejéről. Az ország a hidegháború időszakában monokultúra-szerűen cukornádat és dohányt termelt és szállított a szocialista országokba, cserébe pedig készárukat és kőolajat kapott.
Havanna zöldség-gyümölcs fogyasztásának több mint fele a közösségi kertekből származott. A kubai közösségi kertek nemcsak saját tagjaikat látják el élelmiszerrel, de elegendő termésük van iskolák, kórházak és idősek támogatására is, sőt még feleslegük is marad, amelyet a helyi piacokon értékesíthetnek. A 2000-es évekre 500 közösségi piac működött szerte Kubában, amelyek 30-50%-kal olcsóbbak, mint az állami üzletek. Az országban senki nem éhezik, dacára az évtizedek óta tartó amerikai embargónak. Az ő példájukban az egyik legérdekesebb az, hogy ökológiai gazdálkodásban érték el ezeket az eredményeket:
Mindezt a folyamatot nagyon szépen bemutatja a „Közösség ereje” című dokumentumfilm.
(a képen egy havannai kert)
Európa – Németország az élen
Európában jelenleg Németországban tartják nyilván a legtöbb közösségi kiskertet, ezek leginkább Berlinben, Hamburgban és Lipcsében találhatók.
Európa minden országában megtalálhatóak a közösségi kertek, sok helyi sajátossággal, és hasonlóan a hazai folyamatokhoz, felfutóban van a közösségikert-mozgalom a kontinensen is.
