– A kisállattartás adminisztrációja miatt azonban a helyzet egyre nehezedik: a korábbiaktól eltérően állatorvosi igazolás kell a kiállításhoz, sőt, az oltásokat is igazolni kell.

A tartási és szállítási körülmények is folyamatosan szigorodnak, ezek lehet, hogy szükséges, de nehezítő körülmények. Amikor a posta megszüntette az élőállat-szállítást csomagban, az nagy érvágás volt, de ezt mára már megszokták a tenyésztők, és jobb is, ha mindenki személyesen látogatja meg a tenyészetet, ahonnan vásárolni szeretne. Ahogy a mondás szól: nézd meg az anyját (és galambok esetén) vedd meg a lányát – említi Jaksa János.

Az internettel a tenyésztők könnyebben egymásra találhatnak. Pályázati lehetőségekben is egyre nagyobb a választék, például az önkormányzat és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta e kiállítás megtartását.

Ám országosan nem ilyen jó a helyzet, sok helyről hallják, hogy a sportcsarnokot vagy az iskolai tornatermet nem szívesen bocsátják kisállat-kiállítási céllal az egyesületek rendelkezésére.

Strasszertenyésztés egy emberöltő óta

Kovács László kajdacsi galambász alapító tagja az egyesületnek. Az édesapja is galambászott; hárman voltak testvérek, közülük kettőjük szeretett bele ebbe a hobbiba, ő és bátyja, dr. Kovács Béla.

Kovács László több mint 50 éve strasszereket tart, más fajtákkal nem foglalkozott. 1962-től Dombóváron voltak a bátyjával egyesületi tagok, ekkor László nyolcadikos volt, majd átmentek a bonyhádiba, később pedig megalapították a nagydorogi egyesületet.

Lászlónak és bátyjának nemcsak a hobbijukká, hanem a szenvedélyükké vált a strasszerek tenyésztése. Kovács Béla 1966. szeptember 30-án hozta be Németországból az első fekete strasszer példányokat. Pár éven belül ez minőségi változást eredményezett az állományban.

A rendszeres látogatások jó kapcsolatokat eredményeztek, aminek mostanáig megvan az eredménye. Kovács László a mai napig rendszeresen hoz vérfrissítésre galambokat Németországból, ahol szintén egyesületi tag.