Olimpián postagalamb még soha nem diadalmaskodott két kategóriában. Ezek mind hosszú távú, 500 kilométernél hosszabb versenyeredményekből megszerzett bajnoki címek.
Valamit nagyon tud a postagalamb…
Hazánkban a hús, dísz, és röpgalambok tenyésztésétől elég élesen elválik a postagalambászat- Ennek fő oka az, hogy míg előbbieknél a küllemet vagy a röpteljesítményt bírálják, utóbbinál az a fő szempont, hogy különböző távolságokról sikeresen megtalálják a haza vezető utat és minél gyorsabban visszaérjenek dúcukba.
Más galambfajták is hazatalálnak kisebb távolságokból, a régi mezőző galambtartás is ezen alapult. A parlagi galambok pedig akár száz kilométerre is elrepülnek a fészküktől élelemkeresés céljából.
Röpgalambok már az ókorban is voltak, ezek 300-400 kilométerről hazataláltak és fontos hírvivő szerepül volt. A ma ismert postagalambot körülbelül kétszáz évvel ezelőtt tenyésztették ki belga galambászok, és a céljuk az volt – amit sikerült is elérni – hogy e fajta 800-1000 kilométerről is hazarepüljön.

Postagalambászból is jól jönne az utánpótlás
-„A postagalambászok száma is csökken, ami annak tudható be, hogy az emberek a műszaki cikkek felé orientálódtak, és a gyerekek, akik most a 21. század szülöttei, már szinte nem is tudják hogy néz ki a körülöttük lévő természetes élővilág. Nagy többségük már szinte teljes mértékben eltávolodott az állatoktól. Látjuk, hogy vidéken sincs már állattartás, tehát a gyerekek nem tudják megkülönböztetni a csirkét a pulykától…
Mi postagalambászok is igyekszünk a saját berkeinken belül tenni ez ellen. Iskolákban rendezünk kiállításokat, amin a gyerekek ingyen részt vehetnek, hátha van köztük, akinek ez felkelti az érdeklődését, és belép a sorainkba. De ez egyre ritkább, úgyhogy tényleg az van, hogy a gyerekek a számítógép mellett nőnek fel, és az lesz nekik a legfontosabb elfoglaltságuk.
A bajnok tenyésztője és edzője
Szentesi Endre az új bajnok tenyésztője galambász dinasztiából származik, az édesapja is galambász volt, és a tágabb rokonságban is sokan űzik ezt a hobbit. Gyerekként minden állat rendkívül érdekelte, tartott kutyát és mindenféle galambot. Aztán rájött, hogy számára a galambok között a postagalambok a „favoritok” minden tekintetben: intelligenciára, röpképességre, formára… 14 éves korában kezdett velük versenyezni. A dúcában jelenleg 150 fős az állomány, ez nyáron a fiatalokkal még százzal emelkedik.
Az elődeink is nyertek azért olimpiákat, Újházi Péter és Viglidán Ágoston standard kategóriában, Peller József pedig „D” sportkategóriában háromszor nyert olimpiai bajnoki címet.
Nem a színe a fontos…
-„Vannak tarka galambok is, amik egész ki tudnak fehéredni, vannak köztük, amik eredményesek is, de nem ez a jellemző. A versenyeken leggyakrabban előforduló szín a kék, ami egy laikus számára szürkének is tűnhet, vannak a kovácsoltak, amiknél ugyanezen a kék alapszínen sötétebb pigmentációk láthatóak. Őket hívjuk kék kovácsoltnak, vagy sötét kovácsoltnak. De vannak még vörös és deres galambok is szép számmal. Eredményességüket a színük nem, inkább az befolyásolja, hogy milyen szervezeti szilárdsággal rendelkeznek és mennyire jó a tájékozódó képességük, mennyire jó az anyagcsere folyamatuk. Tehát azok a belső értékek, amik egy embersportban is egy olimpikonnak meghatározzák azon képességeit, hogy föléje tudjon emelkedni a többieknek” – hangsúlyozta Szentesi Endre