Az aminosav-szükségletek terén a tojótyúkoknál is rendelkezésre állnak az ideálisnak tartott esszenciális aminosav arányok (3. táblázat). A táblázat adataiból látható, hogy a különböző források jól egyező értékeket tartalmaznak, amelyek felhasználhatók a gyakorlati takarmányozásban is.

Ilyenkor a tápok nyersfehérje-tartalmának 1-2 százalékos csökkentésekor sem változnak a termelési paraméterek, ha az elsődlegesen limitáló esszenciális aminosavakkal komplettáljuk a tápokat. A fehérjecsökkentett tápok ára általában kisebb, mint a hagyományos fehérjetartalmúaké, bár ez folyamatosan változik a szója és a kristályos aminosavak árváltozásának függvényében.

A fehérjetakarmányozás hatékonysága akkor javítható, ha pontosan ismerjük a takarmány-alapanyagok emészthető aminosav-tartalmát, azok antinutritív-anyag szintjeit, a különböző adalékok aminosav-emészthetőséget befolyásoló hatását és az adott állomány termelési szinthez igazított szükségletét. Az általánosan használt NIR-alapú takarmányvizsgálatok és a tápgyártás különböző fázisaiba beépített úgynevezett in-line NIR-eszközök nagyban segítik a fehérje- és aminosavellátás pontosítását.

A termelési ciklus meghosszabbítása

A technológia előnye, hogy kisebb lesz a jérceszükséglet, az istállók takarításával, fertőtlenítésével kapcsolatos költség és növekszik az egy tyúkra jutó tojástermelés. Ugyanakkor természetesen csökken az állomány termelése, nagyobb arányban jelentkezhetnek tojáshéj és csont problémák. Ezek mérlegelését és közgazdasági elemzését követően érdemes meghatározni a hosszabbított termelés időtartamát. A rendelkezésre álló eredmények alapján ez a lehetőség akkor lehet sikeres, ha megfelelően előkészített jérceállománnyal és hosszabb perzisztenciára képes genetikával rendelkezünk. Emellett a menedzsment és takarmányozási aspektusok úgyszintén meghatározók.

Takarmányozási szempontból célszerű az adott fajtára és telepi sajátosságokra (menedzsment, állategészségügyi helyzet, tartástechnológia stb.) modellezni a termelést és a termelési görbéhez igazítani a takarmányozási fázisokat.

Ennél a technológiánál még inkább felértékelődik annak jelentősége, hogy a tyúkok napközben változó táplálóanyag-igényét is próbáljuk valamilyen módon figyelembe venni.

Már a hazai gyakorlatban is alkalmazott technológia az úgynevezett kétszakaszos takarmányozás (split feed­ing), ami azt jelenti, hogy a nap során kétfajta tápot etetnek. A nap első felében energiában és fehérjében gazdagabb, kisebb kalcium-tartalmú, míg délután csökkentett energia és fehérje mellett több kalciumforrást tartalmazó keveréket kapnak az állatok. A „split feeding” megvalósítása természetesen telepi szintű beruházást igényel, de ez kifizetődik, hiszen a tyúkok szervezetét kevésbé terheli meg a napszaki táplálóanyag-többlet és -hiány okozta stressz. Ezzel a módszerrel javul a táplálóanyagok hasznosulása, ami alacsonyabb táplálóanyag-tartalmú, olcsóbb tápok használatára ad lehetőséget.