Svájci esettanulmány: Északi méh (Apis mellifera mellifera)

Az említett tanulmányban kutatók a berni Természettudományi Múzeum 1879–1959-ből származó példányait vizsgálták: az északi méh (A. m. mellifera) fajtához tartozó egyedeket (az 1950-es évek előtt Svájcban, az Alpok északi oldalán a krajnai vagy más méhfajta még kevéssé terjedt el). A vizsgálatokhoz szükséges DNS-t a méhek hátsó lábából nyerték ki, az értékes muzeális méhgyűjtemény megóvása érdekében. Összesen 22 példányból sikerült elegendő anyagot gyűjteniük a génelemzéshez. A kapott adatokat 2014-ből származó hasonló adatokkal vetették össze. A kutatás célja az anyai ág (mitokondriális DNS), a hibridizáció (más fajtákkal való keresztezés) és a szelekciós jelek genetikai sokféleségében mutatkozó különbségek tanulmányozása volt.

Ma már a méhek rá vannak szorulva az emberi gondoskodásra, genetikai állományukat ezért befolyásolja a tartásmód, a kereskedelem és a tenyésztés. Ezenkívül hatással van rájuk a földhasználatban bekövetkezett óriási változás és a modern mezőgazdasági gyakorlat. Az 1950-es évekig általában sokkal kevésbé volt intenzív a méhtartás, tehát közelebb állt a természetes környezeti adottságokhoz. A méheket kevéssé szelektálták, és többnyire rajzással szaporították, így állandó géncserében voltak a vadon élő méhállományokkal, amelyek sokkal nagyobbak voltak, mint ma.

Kereszteződés és anyai ág

A vizsgálat alapján a múzeumi példányok mindegyike fajtatiszta északi méhnek (A. m. mellifera) bizonyult, egyetlen kivétellel. Ez az egyed, amelyet 1959-ben Liebefeld környékén gyűjtöttek be (LieBE_1959), a C-vonal hibridje volt. Az anyai ág (mitokondriális DNS) elemzése alapján a múzeumi méhek közül kettőnek tartozott a C-vonalba az anyai vonala: az egyik a már említett LieBE_1959, amelynek a génállománya más fajta génjeit is tartalmazta, a másik a Pennini-Alpokban található Lötschentalból származó 1958-as minta (LoeVS_1958). Ez a völgy a svájci Alpokon átvezető régi észak–déli tranzitútvonal mentén húzódik, így a minta anyai C-vonala akár Olaszországból is eredhet. A genom hibridizációs elemzése szerint azonban a LoeVS_1958 minta fajtatiszta A. m. mellifera, ami azt valószínűsíti, hogy a C-vonal több nemzedékkel korábban került be.

Nem meglepő, hogy az egyetlen keresztezett minta (LieBE_1959) Liebefeldből származik, hiszen az itt működő méhkutatási központban az 1950-es évek végétől folytak különböző fajtákkal végzett tenyésztési és szelekciós kísérletek. Maradtak is fenn korábbi jelentések tesztméhészetekről és nem őshonos méhanyák betelepítéséről. A többi muzeális méhen azonban nem voltak felismerhetők keresztezések nyomai.