Bár a mézelőméh ivarszervi működésének és párzási biológiájának megfelelő ismerete nélkül a kezdeti próbálkozások értelemszerűen kudarcba fulladtak, a méhanyák mesterséges megtermékenyítésének eljárása a tudomány és a technológia fokozatos fejlődésével mára sikerrel végrehajthatóvá vált.
A méhek szelektív tenyésztésének lehetőségei
A méhek tenyésztésének elengedhetetlen feltétele a szülőpárok szabályozhatósága, történjen a tenyésztés akár gazdasági, akár fajtamegőrzési szempontok alapján. Ennek a szabályozhatóságnak az érvényesítésére két lehetősége van a témával foglalkozó szakembereknek.
Ezt olyan helyszíneken lehet megvalósítani, amelyek légterébe a földrajzi adottságoknak köszönhetően képtelenek berepülni más családok egyedei. Ilyen területek például egyes magashegységek vagy megfelelő fekvésű szigetek. Az efféle pároztatásnak mára kiterjedt nemzetközi szakirodalma létezik.
Az izolált pároztatás másik módja az úgynevezett holdfénypároztatás, amelynek során nem térben, hanem időben történik az idegen és a kívánatos herék repülésének elkülönítése. Lényege, hogy a pincézett vagy anyaráccsal zárt kijárójú kaptárakból csak akkor engedjük repülni a heréket, amikor a természetes, ösztönös módon történő repülésükhöz alkalmas napszak már elmúlt, így viszonylag biztosak lehetünk abban, hogy a légtérben csak az előzőleg gondosan kiválasztott apacsaládok heréi lesznek jelen. Ehhez rendszerint a kora esti órákban kell kiengednünk a nemesítés szempontjából célzottan, az ivarérettségük szempontjából pedig időzítve nevelt heréket.
Az egyik lehetőség az úgynevezett kézzel végrehajtott mesterséges pároztatás volt. Ebben az esetben a szülőpárokat szó szerint kézzel megfogva, ivarszerveiket egymáshoz nyomva próbálták bejuttatni a spermát a here ivarszeréből a méhanya ivarszervébe. A módszer fejlesztése odáig jutott, hogy végül látszólagosan 10–50 százalékos sikerességet tudtak elérni a segítségével (Muzalevskii és Kozlov, 1933). A kézzel pároztatás próbálkozásai még viszonylag hosszú időn keresztül zajlottak, azonban egy 1959-ben megjelent tanulmány rámutatott, hogy az ily módon termékenyített anyák magtarisznyájában a természetes módon raktározott sperma mennyiségének csak 0,5–2,0 százaléka található (Tryasko). A tanulmányban jegyzett megfigyelések alapján csak azok az anyák petéztek normál dolgozófiasítást, amelyek a kézi termékenyítést követően kirepültek családjukból, természetes párzást is folytatni. A ki nem repült anyák mindegyike herepetézővé vált.
