Genetikai sokféleség
A méhcsaládok egészsége és erőnléte szempontjából fontos a genetikai sokféleség, mert ez teszi lehetővé a környezethez való alkalmazkodást. A kutatók ezért abból a feltevésből indultak ki, hogy a muzeális méhek genetikai változatossága nagyobb, mint a ma élő északiméh-állományoké. Már csak azért is erre az eredményre számítottak, mert a Varroa atka megjelenésével a vadon élő mézelőméh-családok gyakorlatilag eltűntek, ami népességcsökkenést eredményezett. Ezenkívül a múlt század 50-es éveiben még kevésbé törekedtek a méhek tenyésztésére.
Ezért minden tenyésztési törekvés óhatatlanul az állományon belüli genetikai sokféleség csökkenésével jár. A kutatók azonban, várakozásukkal ellentétben, a vizsgálatok során azt találták, hogy a svájci mézelőméhek genetikai sokfélesége nemhogy nem csökkent, hanem még kissé nőtt is, ami valószínűleg a modern méhészeti gyakorlatnak köszönhető. Ez azt jelenti, hogy csökkenése ellenére a jelenlegi svájci északiméh-állomány genetikailag még mindig képes alkalmazkodni a jövőbeli környezeti változásokhoz. Mindazonáltal a tanulmányban csupán 22 muzeális méh génelemzését tudták elvégezni, tehát ez a megállapítás korlátozott mintán alapul.
A modern és a muzeális méhek közötti genetikai eltérések
A modern és a muzeális méhek génadatainak a teljes génállományra kiterjedő összehasonlításával azonosíthatók a két csoport bizonyos génjeiben vagy génterületeiben mutatkozó különbségek.
Az elemzés során a kutatóknak számos olyan gént sikerült azonosítaniuk, amelyek jelentősen különböznek egymástól, és különféle fontos molekuláris és biológiai szerepet töltenek be.
A legjellemzőbb géncsoport az immunglobulin szupercsalád fehérjéit tartalmazza. Ezek a fehérjék képesek más sejteket felismerni és azokhoz tapadni. Sokféle szerepet töltenek be, többek között részt vesznek a sejt–sejt felismerésben, jelen vannak az izomszerkezetben, a sejtfelszíni érzékelőkben és az immunrendszerben. Kimutatták, hogy e géncsalád tagjai más rovarokban felszabályozódnak, azaz megsokasodnak valamely fertőzés esetén. Lehetséges tehát, hogy a svájci mézelőméhekben tapasztalható szelekciós jelenség új élősködők és kórokozók megjelenésére vezethető vissza. Sok ilyen kártevőt ismerünk.
A méhek bélrendszerében élősködő Nosema ceranae szintén nem olyan régen érkezett Európába. Ezenkívül az európai költésrothadás néhány évtizede ismét viszonylag széles körben elterjedt Svájcban. Ezért nagyon is lehetséges, hogy a méheknek alkalmazkodniuk kellett ezekhez az új kihívásokhoz, és ez most már a genomban is megmutatkozik.
