Borotán, Koch Csaba borászatában mivel mással, mint pezsgővel fogadott a házigazda. A borászati üzem bejárása igazi szakmai élményt nyújtott, a modern feldolgozó, érlelő pince sokakban váltott ki elismerést. Ha pedig már itt voltunk, nem csak Koch Csaba, hanem több borász boraival is megismerkedhettünk, s nyugtáztuk,
Egyszer régen felmerült bennem a kérdés, a Hajós-Bajai és a Szekszárdi Borvidékeket elválasztja egymástól a Duna? A válasz egyértelmű, nem elválasztja, hanem összeköti. S bár más karakterű borokkal jelentkeznek itt is, ott is, egyik sem több, vagy kevesebb a másiknál.
Miután elhagytuk a Hajósi Borvidéket, a Duna jobb oldalán, a Bodri Pincészetnél vertünk tábort, hogy a szállás elfoglalását követően, a közös vacsora mellett, a helyi borászokkal együtt ismerkedjünk a borvidék adottságaival. A széles választék, a magas minőség mindenkit meggyőzött. Ahogyan Vesztergombi Csabától, helyi „túravezetőnktől” már oly sokszor hallottuk: a szekszárdi bor finom.
A másnap reggeli fogadtatásnál, a Schieber Pincészetben kapott pezsgőt senki nem utasította vissza. Innen – a nagy szél ellenére – dűlőtúrára indultunk, az újra művelésbe fogott Tabu-hegyre. Ki a mikrobuszból, ki a traktor pótkocsijáról gyönyörködhetett a Toszkánát megidéző tájban. Külön jólesett a házigazda Schieber Pincészet borai mellett Vesztergombi József és a Tringa Borpince, azaz Gál Attila rögtönzött borbemutatója.
Az ebéd már a Mészáros Borászatban ért minket, ahol egy pincelátogatást követően Mészáros Pál és fia, Mészáros Péter avatott be a borkészítés magasiskolájába.
A kétnapos látogatás utolsó állomásán, a Vesztergombi Pincészetben Vesztergombi Csaba és Bősz Adrián várta az akadémiai csapatot, hogy mintegy feltéve az i-re a pontot, a legjobb boraikkal kápráztassanak el minket.
Kiváló programon vehettünk részt, s bár a szakmai túrák nélkül eltelt néhány év szinte esszenciáját élvezhettük ebben a két napban, remélem, nem kell ilyen sokat várni a következőig.
Ez is érdekelheti:
