A megfelelő minőségű szaporítóanyag beszerzése, a talaj-előkészítés megszervezése, az ültetési időpont kiválasztása, az ideális elegyarány megtervezése és az ültetés után évekig tartó ápolás, gondozás embert próbáló munka.

Egy jól sikerült elegyes, egészséges tölgy fiatalos elismerésre méltó eredménye az erdészek munkájának. Ezek után már magára lehet hagyni, mert semmilyen ismert külső tényező nem tudja akadályozni a növekedésben. Az erdész hátradőlhet. Ha jókor megfelelő méretű, minőségű csemetéket ültettek el, akkor már 10-15 éves korában látszik a tölgyesről, hogy fajgazdag, 6-8 elegyfafaj is színesíti, és így igazán változatos élőhelyet biztosíthat majd az ott élő állatvilágnak.

Az erdőnek ugyanakkor szerves része a zömmel lágyszárúak alkotta aljnövényzet is. Egy homoki tölgyeshez ugyanúgy hozzátartozik a gyöngyvirág, a salamonpecsét, erdei szamóca, mint a vénic-szil vagy a mezei juhar.

A tapasztalat az, hogy bizonyos fajok, ha lassan is, de maguktól újra megjelennek. Kihajtanak a talajban maradt életképes hagymákból, gyökerekből, vagy a széllel, állatok segítségével odakerült magokból.

Jó példa erre a ligeti csillagvirág esete, mely a nyíregyházi Sóstói-erdő egyik emblematikus védett növényfaja. Húsz éve egy mesterséges erdőfelújítást segítő talaj-előkészítéstől erősen sérült az élőhelye. A kezdeti ijedelem után a nyíregyházi E-misszió Egyesület vállalta, hogy lelkes erdőjáró önkéntesek bevonásával minden évben megszámolja az előbújt töveket, így pontos adataink vannak a szemünk előtt végbement állománygyarapodásról. A talaj-előkészítés utáni első évben mintegy 200 tő jelent meg, majd folyamatosan nőtt a számuk, és tavaly már több mint 32 000 tövet számoltak össze.