A lisztharmat a lonc legsúlyosabb betegsége. A levélen és a hajtásokon fehér, jól látható nemezes bevonat jelzi a fertőzést.

A bevonatban fekete szaporítótestek (kleisztotéciumok) tömege képződik. A beteg növények lassan fejlődnek, a levelek fokozatosan leszáradnak. A fertőzés forrásai a beteg növénymaradványok, ezekben telel át a gomba, mely párás, mérsékelten meleg időben már fertőz.

Mivel a lisztharmat a növények felszínén él, több fizikai hatású szerrel védekezhetünk ellene, mint az említett, narancsolaj tartalmú Prev-Gold, a lúgos kémhatású szerek (szódabikarbóna), a lecitin, a tejsavó, a zsurlókivonat, vagy a kitozántartalmú készítmények, amelyeket megelőző módon kell használni.

A gomba a levelek fokozatos kiszáradását okozza, a sötét foltok közepén fekete gombaspórák jelennek meg.

A betegség terjedésének megakadályozása érdekében a fertőzött hajtásokat el kell távolítani.