Ez pedig a termés minőségében is megmutatkozik. A mogyoróbokrok éves védelmét a fontosabb károsítói elleni védekezésre kell alapozni, ezek megjelenésük sorrendjében a mogyoró-gubacsatka, a levélbarkók, a mogyoróormányos, a moníliás megbetegedés, a mogyoró-lisztharmat, a takácsatkák.

A nyugalmi időszakban elvégzendő mechanikai eljárások közül a legfontosabb a lisztharmatos hajtásvégek, az elszáradt, esetleg a pajzstetvekkel (akácpajzstetű, gyapjas pajzstetű, sárga almapajzstetű) erősen fertőzött vesszők levágása és elégetése. Fontos még a sebzési felületek simára vágása és lezárása sebkezelő anyaggal, oltóviasszal (pl. Biocera, Arbosan, Fadoktor, Fagél).
Rügypattanást követően lehetőség szerint távolítsuk el a mogyoró-gubacsatka által fertőzött rügyeket.
Ez a jellegzetes kárkép, ami a bokrok lombtalan állapotában különösen jól látható. Kihajtás idején a beteg rügyek rózsaszerűen szétnyílnak, de nem hajtanak ki, később elszáradnak és le is hullanak. Április végén az elpusztult rügyekből tömegesen jönnek elő a gubacsatkák, és a fiatal levelekre vándorolva ott élnek és táplálkoznak egy ideig, majd tojásokat raknak és újabb nemzedékeket fejlesztenek. Június-július folyamán átvándorolnak az azévi hajtások rügyeire. Évente 5-6 nemzedéke van. A kifejlett atkák a károsított rügyekben telelnek, és egész télen át táplálkoznak. Erős kártétel esetén a károsított rügyek szétnyílásakor egy-két alkalommal, 10-14 napos időközzel kell permetezni gubacsatkák ellen engedélyezett készítménnyel.
